A szülők nagy része miért nem neveli a gyerekeit?

A múlt évszázadban még a társadalom részére nevelték a gyereket, és a közösség egésze nevelte valamennyire. A tanár szerepe jóval hangsúlyosabb volt, hamar megtanították hogy a felnőttek szabályait tisztelnie kell, és ha nem viselkedett megfelelően, akkor a szülők kellemetlenül érezték magukat miatta. Meg ők maguk is tudták, hogy nem azért nevelem, hogy legyen egy ápolóm időskoromban, hanem mondjuk agrármérnök lesz és helye lesz valahol a közösségben. Persze nyilván ennek a világnak is volt sok problémája.

Most kicsit egoistává változott a társadalom, a gyereket a szülők maguknak nevelik a kis mikrovilágukban, és a szülőket sérti, ha bárki beleszól a nevelésbe. Ők maguk meg ugye nem bírnak vele, mert egy gyerek nevelése annál nehezebb, több kell hozzá mint két ember, és általában az is 1-re redukálódik a sok válás miatt. A gyerekek fiatal felnőtt korukra meg full szét lesznek csúszva a túlféltés és a határok meg nem húzása miatt, ami az ő gyerekeiknél valami újabb deficites nevelésbe torkollik majd.

Szerény véleményem szerint azt kéne megérteni a kedves szülő párnak, hogy amikor gyereket vállal az azt jelenti hogy amíg önállóbb nem lesz, de minimum 14 éves koráig az ideje nagy részét a szüleivel kellene hogy töltse.

Na, ez hogy nézne ki ideális esetben? Úgy hogy a 12 éves gyerek haza jön a napköziből, szülők is otthon vannak már a 8 órás műszak után, és a gyerek hátra levő idejében, (ami kb. este 9-ig számolva 4-4,5 óra) minimum az egyik szülő, de mivel ha ketten vannak az az igazságos ha felváltva, 50-50%-ban, vagy vegyesen a GYEREKKEL FOGLALKOZNAK! MERT EZÉRT VÁLLALTAK GYEREKET! Ez lehet közös program, filmnézés, sütés, beszélgetés BÁRMI! A lényeg hogy a gyerekkel foglalkozva legyen...

A gyakorlatban ez hogy néz ki? Haza jön a gyerek a napköziből, meg van kérdezve hogy mi volt a suliban? A válasz: semmi! Max 1 órát leülnek esetleg átnézni az egyik vagy mindkét szülővel a tananyagot, de ez csak a jobbik eset, lehet hogy 1 héten összesen van 1 óra... Aztán a gyerek csinál amit akar, a szülők, facebook, tv, bármi elfoglaltság, ugye apukának is van dolga anyukának is van dolga. Esti vacsorára esetleg megint összejön a család, megnéznek egy félórás tv műsort közben, aztán megy ki-ki a maga dolgára.

Akkor mit kell a továbbiakon csodálkozni?

A szülő dolgozik 8 órát, aztán hazaesik és amellett, hogy a gyerekkel, sokszor több gyerekkel is foglalkozik, főznie is kell, bevásárolnia, mosnia, takarítani, ha olyan a munkája, felkészülni a következő munkanapra.

Nem csak abból áll a napja, hogy 8 óra munka után teljesen szabad és a jótündér pl bevarázsolja a kaját a hűtőbe.

Sok, sajnos, a becsúszott gyerek (és ezt annyira rossz, degradáló leírni, mégis gyakori jelenség), ahogy a CSOK (plusz), és egyéb okokból fogant is. Az ilyen emberek pedig sokszor nem is voltak/álltak készen gyereknevelésre, pedig már ott volt a pici. De hát kellett a gyors pénz.

Sokan nem is értenek hozzá, amikor pedig megkapják, az amúgy nagyon is jogos, kritikát, akkor meg nekik áll feljebb. Jön a "gyereknek joga van, hogy..." kezdetű mondat.

Tisztelet a kivételnek, de a magyar társadalomban nagyon sok sérült ember van. Ők pedig ritkán tesznek lépéseket azért, hogy ezen pozitív irányba változtassanak, és ilyen állapotokban vállalnak gyereket. Aminek megint csak nem lesz jó vége.

Az utóbbi időben annyi (fiatal) anyát láttam, pár éves gyerekkel a karján, akivel olyan ocsmány módon beszélt, hogy borítékolható, hogy vagy felveszi az utód is ezt a stílust és/vagy trauma lesz belőle, az eltanult rossz viselkedési mintáról nem is beszélve. És nem csak kisebbségiről beszélek. Egyszerűen trottyon vannak mentálisan, és vagy nem foglalkoznak ezzel a ténnyel, vagy nem is érzékelik, pedig ilyen állapotban nem lehet, nem lenne szabad gyereket nevelni sok esetben. Vagy inkább mindig.

Sokaknak meg a gyereknevelés egyenlő dolog a TV/laptop/telefon, egyéb képernyő elé való ültetéssel. Most még lehet "jó buliként" fogják fel, mert addig sem kell a kicsivel foglalkozni, de el fog jönni a nap, amikor ez még visszaüt. És ezt nem rosszindulatból mondom, hanem ez tény.