Van öniróniátok? Mivel lehet/szabad viccelődni és mi a tabu? Van olyan dolog, ami már túllépi a poénkodás határát?

Normális határokon belül, szerintem egészséges az önirónia, és szükség van rá.

Mondom egyből a saját példám:

nagyon jókat tudok röhögni a baklövéseimen /na persze a másén is/.

A hozzám közel állóknak még a viccelődést is elnézem, bár az alap, a Cyrano-féle gondolat:

"..mert magamat kigúnyolom ha kell,

de hogy más mondja, azt nem tűröm el" 😉

Hangulat és emberfüggő.

Pl az egyik barátom nyugodtan anyázhat nekem bármikor mert nála csak poén, de másnál nem nézném jó szemmel

Önirónia fontos dolog pl ha valami ciki dolog történt velem és szoba kerül akkor inkább át veszem a szót és én mesélem el talán még vicceseben is

Igazából amit nem tolerálok ha valamelyik családtag kerül szóba

Illetve bár az nem rólam szól de azt nem viselem el ha valaki beteg embereken viccelődik az számomra megmutatja az adott ember

értékrendjét

Van öniróniám, de senkitől nem tűröm el, hogy csipkelődjön velem.

Az ÖNirónia, attól "ÖN", hogy én mondom magamról.

Ahogyan Cyrano mondja: "mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el".

#7!

Embere válogatja!

Nálam gyakan megesik, hogy az öniróniát vicces formában tálalom.

(szerintem könnyebb megemészteni ha együtt vigyorgunk rajta, mintha siránkozok vagy sajnáltatom magam)