Hogyan csökkentsem a poénjaimat?
Az lenne a problémám, hogy nagyon erőltetem a poénkodást, és nem tudom, hogy most az önbizalomhiány hozza-e ki vagy sem? Aki észrevette magán, hogy a szükségesnél többet próbálkozik, nyilván megakarja nevettetni a barátait, meg jó érzés ha viccesnek látnak azok, hogy tudták visszafogni magukat? Mert én már mondtam magamnak, hogy abbahagyom de ugyanúgy elkövettem a hibát, és ott tartok, hogy mikor mondjak poént? Mert mindig érzem, hogy vicces lenne de utána egy ciklus kezdődik, hogy még ezt és ezt kéne mondanom és utána túlzásba esek megint. Elvileg 1-2 poén lenne az ideális úgy fél óránként, pszichológusom ezt mondta.
Ti mit gondoltok?
Nekem önbizalomhiány okozza.
De engem nem érdekel, ha feldobnak egy labdát, én lecsapom.
Nekem annyiból rossz, hogy a fekete humor a kedvencem. Így nehezebb a dolgom. De hála istennek olyan munkahelyem van, ahol a fekete humor mindennapos, aki nem veszi a lapot, az amúgy is rövid időn belül kiég és lelép innen.
Szóval én csak akkor fogom vissza a poént, amikor egyértelműen nem indokolt, vagy nagyon gyenge csattanó jut csak eszembe. Akkor inkább hagyom.
“ megakarja nevettetni”
Helyett: meg akarja nevettetni.
Amúgy, amiről írsz, rossz pótcselekvés. A környezeted megunja, és egy idő múlva nem kívánja a társaságodat.
Lehet, hogy poénkodsz, de az nem jelenti azt, hogy humoros is vagy.
Szerintem ez azon múlik, hogy le tudsz-e tenni (és ha nem, akkor rákényszerít-e a környezeted arra, hogy letegyél, vagy sem), hogy feltétlenül, okvetlenül, mindenkor és mindenáron te legyél a társaság középpontja.
Az, hogy erről kiírtál egy kérdést, az valamilyen szinten a probléma elismerését jelenti a nyilvánosság felé (még ha ezt anoniman is teszed), ami nyilván egy lépés az ebből kivezető út felé.
*2
Hallottam azt is, hogy nem valami jó a humorérzékem, de egyszerűen nem tudom, hogy hagyjam abba, mert amikor figyelek rá és nem viccelek akkor kicsit mintha depressziósnak érezném magam. Így írva kicsit rádöbbentem, hogy úgy érzem magam, hogy a viccelődéssel tereltem el a figyelmemet valami komolyabb problémámról. Nem tudom.
Bocsánat a rossz helyesírásomért!
*3
Fateromnak a barátja mondta, hogy lehet, hogy azért is érzem rosszul magam mert kiskoromba senki se nézett fel rám, illetve senki se mondta, hogy milyen f@sza gyerek vagyok, és lehet, hogy elismerés hiánya hiányzott az életemből. Semmi komolyabb eredményt nem tudhatok magamnak sajnos.
Szerintem amúgy ez kicsit olyan, mint a fogyás, vagy a nyelvtanulás.
Ha nem kényszerít rá az élet (fogyás esetében pl. betegség, nyelvtanulás esetében külföldi munka, vagy akár idegennyelv-ismeretet igénylő hazai munkahely, ebben a konkrét esetben nem mondja a környezeted, hogy figyelj, vagy abbahagyod, vagy nem barátkozom veled, munkahely esetében vagy abbahagyod, vagy ki vagy rúgva), ÉS/VAGY nincs belső akaraterőd rá, akkor semmi nem fog változni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!