A cinikusan poénkodó emberek miért háborodnak fel, ha valaki elküldi őket a drága mamájukba?

Én munkahelyen tapasztaltam ezt. Volt egy suttyó kolléga, aki hozzá volt szokva, hogy az alpári, tirpák poénkodásain mindenki szakad a röhögéstől, egyfajta rivaldafényben érezte magát. (Azt már ne is említsem, hogy egy rakás poént többször is elsütött egy hét alatt.) Én aki odakerültem, nem találtam viccesnek, és ezt éreztettem is vele. Mint atom berágott és elkezdett fúrni engemet. Az ilyenekben túlteng az egoizmus.

Ja, és alapból, az üzem bármelyik részére is volt beosztva bárkikkel, mindig mindenáron ő akart a középpontban lenni a társalgásokban.

Mert az ilyen ember nárcisztikus barom. Hisztisnek, meg gyerekesnek titulálja, ha valaki felhúzza magát a "viccein". Aztán ő van a legjobban megsértődve, ha belőle csinálnak viccet, ahogy ő másokból. Túl hülye, hogy észrevegye magát.