Titeket nem rémiszt az öregedés gondolata? A fiatalság elszáll és vele az önfeledt szép gyerekkori emlékek. Nem nyomasztó ez?

Olyan 20 év körül nagyon zavart, nem a szép gyerekkori emlékek miatt, mert én akkor is szereztem élményeket, sejtettem, hogy ez így is marad, én attól féltem, hogy majd ráncos leszek, megereszkedik a bőröm, elveszik a szépségem. 26 éves korom volt vízválasztó, akkor jelentek meg az első ősz tincsek (nem, nem hajszálak... tincsek). Ami meglepett, mert vörös hajú vagyok, anyukám, nagynéném, nagymamám, mindenki úgy őszült, hogy szép lassan kifakult a hajuk szőkére, és aztán nagyon későn, 60-70 éves koruk körül vált ősszé, nem így tincsenként, mint nekem. Én egyébként meg vagyok békélve az ezüst hajjal, addig várok, míg a hajam túlnyomó része ősz nem lesz, és utána büszkén viselem majd az ezüst hajamat.

Az öregedés miatti leépüléstől féltem még nagyon, de ez ellen lehet tenni, én majd' 30 évesen a főleg növényekből álló táplálkozásomnak, és a rendszeres sportnak köszönhetően jobb formában vagyok, mint tizenévesen voltam. A genetikai lottót megnyertem, a rokonaim alkoolistaként is aktívak maradtak betegségek nélkül kb. 60-70 éves korukig, szóval szerintem ha csak nem üt el a hetes busz, akkor egészen sokáig ki tudom tolni ezt az állapotot.

A szépség elvesztésétől való félelmet akkor engedtem el végleg, mikor egyszer ránéztem nagymamámra, ő volt 82 éves, én 28, és realizáltam, hogy még mindig gyönyörű. Remélem, én is ilyen leszek.

Illetve időnként látok ilyen punk nagymamákat, pinkre festett hajjal, egyet ma láttam az Aldiban kamu Luis Vuitton mintás banyatankkal (!), egyszer egy Alvin és mókusok koncerten konyakoztam egy nénivel, és úgy vagyok ilyenkor, hogy ilyen nyugdíjas akarok lenni, ha nem lehetek, akkor inkább tényleg üssön el a hetes busz.

Huszonéves éves fejjel engem is megrémít a dolog.

Van benne egy kis hiúság is; a ráncok, őszülő haj miatt (amiből már amúgy van is pár szál, és minden túlzás nélkül engem picit megviselt, mégis mindenki csak röhögött rajtam emiatt, bár lehet pár év múlva nekem is ez lesz a reakcióm), meg tartok attól, hogy nagyon leépülök szellemileg és testileg is. Teszek ezek ellen természetesen, és igyekszem nem ilyeneken agyalni, de mostanában elég sokszor lyukadok ki ezen a témán.

Családban sajnos sokan vannak, akik hamar kezdtek leépülni (ilyen 60 év körül) mentálisan, vagy testileg. Szerencsére nem "és alapon" történt, amit még így is rossz (volt) látni, mert szomorú (volt), ahogy lelassultak, türelmetlenebbek, ingerültebbek lettek, nőtt az otthon/náluk sorakozó gyógyszerek száma, eléggé hangsúlyosak lettek a negatív tulajdonságok, és még sorolhatnám.

Ellenpéldám pedig elvétve van csak. Mármint olyanra, aki idős korára is teljesen ott van fejben és testben is. Pedig nagyon szeretnék maaajd, a távoli jövőben, olyan nagyi lenni, akiért odáig meg vissza vannak az unokák, aki fejben és testben is toppon van, egészséges, minden kerek, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő:/