Nem ijesztő a tudat, hogy halál után nincsen semmi?

Dehogynem.

A legrosszabb, hogy tudatosan próbálom elképzelni a tudattalanságot, ami magában paradox.

De érdekes módon engem az zavar, hogy meghalok, és nem tudom, mi lesz. Új dalok, trendek, viccek, könyvek, felfedezések, lemaradok róluk.

Ha azt mondanák, 2 év múlva jön a meteor, és az egész bolygó elpusztul, az nem stresszelne, mert akkor mindenki velem hal, mindennek vége, nemcsak nekem.

#32 Hát sajnos kétlem, hogy így működik. Vígasztalódj azzal, hogy embernek születtél, nem pedig mondjuk halnak, vagy cserebogárnak. Ráadásul Európába, nem pedig Afrikába vagy Észak-Koreába. Továbbá egy olyan korba, ahol fűtött házban lakhatsz, könnyen hozzájuthatsz az élelmiszerhez, ivóvízhez. Már van modern orvostudomány, ha fáj a fogad, betömik, ha begyullad a vakbeled, kiveszik, ha tüdőgyulladásod lesz, kapsz antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, gyógyszereket. Már nem kell egy vesemedence gyulladásba szörnyű kínok között belehalni, mert belédnyomnak pár injekciót és meggyógyulsz... Ez a lista szinte végtelen.

Ha belegondolsz, hogy most, ebben a pillanatban mennyi élőlény van a Földön és hogy annak hány százaléka ember és hogy mekkora volt az esélyed már egyáltalán arra, hogy embernek szüless, ne pedig hangyának... Már ez elég nagy mázli. Azzal meg, hogy Európába, már megnyerted a lottót.

"Azzal meg, hogy Európába, már megnyerted a lottót."

Pláne hogy Magyarországra, szerintem fel se fogja.