Miért vagyok ilyen ambivalens a macskákkal? (lent)

Kutyás vagyok, a macskákat ellenszenvesnek tartom mert hidegek, távolságtartóak és szerintem csak kihasználják a gazdájukat valódi kötődés nélkül.

A lakótársam cicáját néha megszoktam simizni, de mivel még fiatal, sokszor harap/karmol. Ilyenkor mindig azonnal abbahagyom a játékot. A minap viszont jobba kapaszkodott mint szokott ezért büntetésből lelöktem a lépcsőn és egy emeletet gurult. (Családi ház.)

Azt érzem magamban, hogy nem kötődök a macskákhoz, ehhez se. Viszont jó figyelemelterelés játszani vele néha. Másrészt ha megkérdőjelezi a hatalmamat akkor azonnal lelököm a földre vagy nekidobom a falnak.

Van erre magyarázat? Tudom, hogy pszichopatának hangzok.