Az ételt tukmálók miért ilyenek és miért fáj nekik, ha nemet mondanak?
Többször voltam úgy vendgségben (több embernél), hogy nem csak megkínált valamivel, hanem egyszerűen nem fogadta el a nemet. Tegyük fel ebédre mész és csak egyszer szedsz egy normál adagot, van savanyúság is, de te nem kérsz. A tukmáló nagon nyomja, hogy de vegyél savanyúságot, van elég, ne szégyenlősködj, pedig az egyetlen oka annak, hogy nem vettél, hogy nem akartál. Nem egyszer mondja, hanem százszor. Aztán befejezed az ebédet. Mondja, hogy szedj még. Te tele vagy, megköszönöd és mondod, hogy nem kérsz többet. Ő elkezdi nyomni, hogy de biztoooos? De van még elég, nyugodtan vegyél még. Te továbbra is nemet mondasz, mire elkezd gonoszan nézni és érzed rajta a sértettséget. Ekkor megkínál sütivel, te viszont tényleg tele vagy, bár jól néz ki a süti, úgyhogy háromszor nemet mondasz, a negyedikre beleegyezel, hogy eszel egyet, így elkönyveli magában, hogy amúgy te megennéd az egész hűtője tartalmát és még magát a hűtőt is, csak nem mered, ezért legközelebb is mondogatni fogja, hogy de nyugodtan. Ez egy szélsőséges példa volt, ennél általában jófejebbek, de egyszer tényleg volt egy ilyen anyósjelöltem, aki közölte is minden alkalommal, amikor valamit nem kértem, hogy szomorúvá tettem. A többiek azért egy idő után megértik, vagy tudunk kompromisszumos megoldást, hogy kaját nem kérek többet, de teát adhat.
Étteremben voltam és egy család ült a közelemben, anyuka, apuka és egy kb 10 éves fiú. Levest kértek mindhárman. Az anyuka mondta a fiának, hogy ha inkább az övét enné meg, akkor nyugodtan cseréljenek. A fiú mondta, hogy nem, neki jó az, amit kért. Na ezt a mondatot anyuka elmondta fél percenként, az egész leves evés alatt. Addig jutott, hogy a fiú megkóstolta, de nem ízlett neki. Na ezt nem értem. A 10 évesek már el tudnak annyit dönteni, hogy milyen ételt kérnek és ha nemet mondanak, azt komolyan is gondolják. Nagyon idegesítő volt, mert emlékeztetett ex anyós jelöltre.
Akik ilyenek, azoktól (vagy akik jártasak ennek pszichológiájában) kérdezem, hogy ezt mégis miért csinálják, és miért baj, ha nemet mondanak.
válasza: válasza:Nem fogadja el a nemet - bocs, ilyen nincs, csak olyan ember, aki nem határozott. ;)
Ha pedig olyan bunkók, akkor felállok és hazamegyek a vendégség közepén. Én nem csinálok ebből ügyet.
válasza:Büntetni kéne az ételpazarlást, aztán nem merne tukmálni...
Megnézném az ilyet pl. Indiában hogy tukmálna... Örülne ha kinyalhatná a vajas edény ajjáról a maradékot... Nem hogy tukmál...
válasza:Nem vagyok jártas a pszichológiában, de a családom minden tagja ilyen. Egyek. Igyak. Egyek még. Igyak még. Ha bekövetkezik az, hogy olyan dologgal kínálnak, amitől a hideg borzadály kap el, és inkább halnék éhen, mint, hogy egyek belőle, akkor jön a "ne sérts meg". Mintha nem az lenne bosszantó és sértő, hogy le akar nyomni a torkomon olyat, amit én nem kívánok, hanem az, hogy én nem kérek enni, vagy nem kérek többet enni.
Gyerekként is ez volt, az volt a "kisangyal", aki ki tudta takarítani a tányérját, engem rendszerint leszidtak, amiért "csak" addig ettem, amíg jól nem laktam, és nem erőltettem magamba egy fizikai munkát végző felnőtt férfi adagját négyéves gyerekként. Egy incidens az óvodában is volt, minden héten volt sóskamártás, aminek a szagától öklendezni tudnék a mai napig, egy darabig úgy voltak vele, hogy majd megeszem, ha éhes leszek, aztán egyszer egyik óvónőnek elpattanhatott az agyában valami, mondta, hogy addig nem állok fel az asztaltól, amíg nem ettem meg. Fél ötkor szoktak volt értem jönni, fél négykor már pedzegette, hogy menjek játszani a többiekkel, nyugodtan felállhatok, de a bennem lévő kis picsa én mindig mondta a konyhásnéniknek, hogy ne vigyék el előlem, mert én ezt még lehet, hogy enni fogom, csak azért, hogy aztán panaszkodhassak anyámnak, hogy ott kellett ülnöm a sóskamártás fölött. A testvérem, aki mindig kitakarította a tányérját, gyerekként már elhízott, aztán kamaszként ez abban teljesedett ki, hogy nekiállt hánytatni magát evés után, vagy hashajtózni, próbálta titkolni, de nem nagyon sikerült neki.
Szerintem azzal függ össze az egész, hogy régen etetni kellett a gyereket, mert ha túl vékony volt, akkor elvitte a kanyaró vagy a polio, vagy mi van, ha a következő hónapban nem lesz mit enni, és akkor a gyerek elfogy. Nekem nagyanyám sokszor magyarázta, mikor két barátnője szinte egyszerre lett rákos, hogy az egyik azért élte túl szerinte, és a másik azért nem, mert az egyik kövér volt, és volt miből fogynia a kemó alatt, míg a másik vékony volt, biztos ezért halt meg. Meg ott van az étel, mint a szeretet, törődés kifejezése, ha nem eszel, vagy nem eleget, akkor kvázi ezt utasítod vissza az ő gondolatmenetük szerint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!