Ti hogyan kezelitek a tukmálós eladókat?
Nagyon sokszor tapasztalom, hogy az eladók egyszerűen nem értenek a köszönöm, körülnézek-ből, vagy abból, ha a vevő nem akarja megvásárolni a felpróbált darabot. Ma is bementem cipőt nézni, és egyszerűen nem lehetett leállítani a nőt. Tukmálta ezt, azt, próbálja meg, mondom, köszönöm, nem. Akkor ezt, akkor azt, valamelyiket ha 2 másodpercnél tovább néztem: hozzak belőle méretet? Tudom én, hogy érdekük hogy eladjanak, de ez már pofátlanság. Meg is mondtam a nőnek, hogy 30 éves, felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni mire van szükségem, mire nem, mit akarok most felpróbálni mit nem, és pláne hogy mit akarok megvenni. Nézett egyet, visszanéztem, aztán elköszöntem és eljöttem. Különösen utálom azt is, mikor szinte rámrántják a próbafülkét, hogy na, jó lett? Volt már példa, hogy el is húzta a próbafülkét, és nekiállt áradozni, hogy milyen jól nézek ki....egyáltalán nem állt jól a gatya, én meg megmondtam a nőnek, hogy fogja vissza magát, nem veszem meg.
Én már ott tartok, hogy ilyen helyekrenem is megyek be. Van egy két jó bolt pedig, de annyira herótom van a hozzáállásuktól, hogy kszönömde inkább nem...
ja, kifelejtettem, hogy amikor a végén mégse veszel semmit, a legtöbb el se köszön, vagy csak vakkant valamit.
Én is voltam eladó, fősuli mellett, diákként, és hála az égnek, most is vannak rendes eladók, akik megkérdezik, segíthetnek e, én meg mondom, köszönöm, majd szólok,és megértik, nem tukmálnak. ...és kedvesek akkor is, ha nem veszel semmit.
Szóval, Ti hogyan kezelitek ezt?
Persze, hogy azért csinálják, mert próbálják eladni, de:
- nem kérdeztem a véleményüket
- ha már kimondják (oké, egy véleményt mondhatnak, ha nagyon akarnak), attól függetlenül én döntöm el, hogy megveszem-e a ruhát, cipőt vagy sem
- abba nem gondolnak bele, hogy az átlátszó rámenősségükkel nem azt érik el, hogy megvegyem a cuccot, hanem azt, hogy azután kevésbé legyen kedvem bemenni az üzletükbe
A kérdezőhöz hasonlóan szoktam reagálni. Ha megsértődnek, netán bunkónak tartanak, nem különösebben érdekel.
én nem is merek már boltban vásárolni:D netről rendelem a ruháimat.
olyan nyomi vagyok,hogy mindent rám lehet tukmálni,mert nem merek ellenkezni:(
aluljáróban néztem a sapkákat,eladó kérdezte,mit akarok,már rakta is a fejemre,mondta a magált én meg majdnem elsírtam magam,kifizettem,csak hagyjon már menni.
(tudom,nincs minden rendben velem:D)
lehet,hogy ilyen szerencsétlennek néznek mindenkit
utolsó, nyugi rendben van Veled minden :) vannak ilyen emberek is, de a saját érdekedben azt mondom, változtass!
Régen én is ilyen voltam, bár az akkori anyagi helyzetem miatt venni nem vettemsemmit, de szabadkoztam, hülyén vigyorogtam meg magyarázkodntam miért nem kell az ami...aztánutána még nekem volt ossz érzésem, mert szúrósan nézett rám..aztán egyszer csak elegem lett, úgy ámblokk az egészből, és elkezdtem kiállni magamért. Teljes mellszélességgel, és felcsattanok, ha a helyzet úgy kívánja. Sok munkámba telt, de mára már erélyesen és határozottan kezelek minden ilyen helyzetet, és ez nem csak erre vonatkozik...gyerekként én voltam az, akirőllemásolták a házikat, és jó ideig nem tudtam nemet mondani semmire. Hála Isten ez már múlt idő! Kimondhatatlanul jó érzés :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!