Az ételt tukmálók miért ilyenek és miért fáj nekik, ha nemet mondanak?
Többször voltam úgy vendgségben (több embernél), hogy nem csak megkínált valamivel, hanem egyszerűen nem fogadta el a nemet. Tegyük fel ebédre mész és csak egyszer szedsz egy normál adagot, van savanyúság is, de te nem kérsz. A tukmáló nagon nyomja, hogy de vegyél savanyúságot, van elég, ne szégyenlősködj, pedig az egyetlen oka annak, hogy nem vettél, hogy nem akartál. Nem egyszer mondja, hanem százszor. Aztán befejezed az ebédet. Mondja, hogy szedj még. Te tele vagy, megköszönöd és mondod, hogy nem kérsz többet. Ő elkezdi nyomni, hogy de biztoooos? De van még elég, nyugodtan vegyél még. Te továbbra is nemet mondasz, mire elkezd gonoszan nézni és érzed rajta a sértettséget. Ekkor megkínál sütivel, te viszont tényleg tele vagy, bár jól néz ki a süti, úgyhogy háromszor nemet mondasz, a negyedikre beleegyezel, hogy eszel egyet, így elkönyveli magában, hogy amúgy te megennéd az egész hűtője tartalmát és még magát a hűtőt is, csak nem mered, ezért legközelebb is mondogatni fogja, hogy de nyugodtan. Ez egy szélsőséges példa volt, ennél általában jófejebbek, de egyszer tényleg volt egy ilyen anyósjelöltem, aki közölte is minden alkalommal, amikor valamit nem kértem, hogy szomorúvá tettem. A többiek azért egy idő után megértik, vagy tudunk kompromisszumos megoldást, hogy kaját nem kérek többet, de teát adhat.
Étteremben voltam és egy család ült a közelemben, anyuka, apuka és egy kb 10 éves fiú. Levest kértek mindhárman. Az anyuka mondta a fiának, hogy ha inkább az övét enné meg, akkor nyugodtan cseréljenek. A fiú mondta, hogy nem, neki jó az, amit kért. Na ezt a mondatot anyuka elmondta fél percenként, az egész leves evés alatt. Addig jutott, hogy a fiú megkóstolta, de nem ízlett neki. Na ezt nem értem. A 10 évesek már el tudnak annyit dönteni, hogy milyen ételt kérnek és ha nemet mondanak, azt komolyan is gondolják. Nagyon idegesítő volt, mert emlékeztetett ex anyós jelöltre.
Akik ilyenek, azoktól (vagy akik jártasak ennek pszichológiájában) kérdezem, hogy ezt mégis miért csinálják, és miért baj, ha nemet mondanak.
Megfelelési kényszer. És azt hiszik, ha tökéletes haziasszonynak hiszik őket, több szeretet jön. Nem fog.
És ő sem tudja kimutatni az érzelmeit, szeretetét, a kajatukmálás a szeretetnyelv. Szomorú sorsok ezek.
Csak ahhoz van közöm, ami velem történik, egyedül azért vagyok felelős. Karácsonykor a 4 éves gywrekemet akarta tömni a nagymama, én meg kiálltam érte, én vagyok az anyja, én felelek az egészségéért. Sajnos a lányom addig enne, amíg van előtte.
Nem tudom, miért kell tukmálni meg bűntudatot kelteni, undorító. Én is ebben nőttem fel, evészavaros is lettem. Nem akarom, hogy a gyerekem is ebben éljen. Helyes útra tanítom, arra, hogy álljon ki magáért és csak azt vigye a szájába, amit ténylegesen meg akar enni.
"így elkönyveli magában, hogy amúgy te megennéd az egész hűtője tartalmát és még magát a hűtőt is, csak nem mered"
Ez engem abszolut nem erdekel, mit könyvel el, vagy hogyan sértődik meg. Ha valaki ennyire nem fogja fel, azzal mit csináljak? A nagymamának se tetszett, hogy álljt parancsoltam, de ez már az ő problémája, nem az enyém.
#2 voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!