Mennyire vagy jó vesztes?

2

Ez részben igaz, de amikor bebizonyosodott a másik igaza utána se akarta elfogadni a vesztes.

Egyes voltam.

Vitában nincs vesztes. Vagy nincs nyertes sem, vagy 2 nyertes van. Van egy barátom.., a vitáink TÖBB, mint fele úgy végződik, hogy "na akkor ahogy látom, igazából erről is ugyanazt gondoljuk" / "ezt is ugyanúgy látjuk".

Ha olyan van, ahol én tévedtem, akkor is nyerek, hisz a vita végére rájöttem egy hibára a gondolkodásomban, vagy tudásomban, vagy éppen ami, ami így kijavításra került. Ez nyerés, nem vesztés.

Amúgy én jó vesztes vagyok. Nem itt, mert itt nem lehet veszíteni, hanem mindenhol máshol. A móka része. Bár általában nyerek mindig mindenben, amikor nem, észre se veszem. Ugyanaz a móka, mint nyerni. Inkább az odajutás foglalkoztat. Egy társasban is a végig menetel a móka, nem az, hogy elmondhatod, hogy "40 éve játszottam egy társast, és nyertem".., hanem az, hogy "40 éve összeültünk barátokkal és egy hatalmasat társasoztunk, nagyon vicces helyzetek voltak, nagyokat nevettünk, komikus volt az egész".

Vitatkozni még idegenekkel se szoktam, rizikós dolog nyilván, aki a versenytársat keresi valakiben, számoljon vele, hogy esetleg orrba lesz verve...

Halál idegesítenek az ilyen emberek, van pár szakterület, amiben profi vagyok, és akkor nyomja a magáét.

Rá szoktam hagyni, és látja, hogy nem ellenkezek, totál biztos a hülyeségében.

Még egyszer mondom, baromi gyerekes, és felelőtlen dolog a vita.

Még amiben totál biztos is vagyok, arról is sokszor feltételen módban beszélek.

Alapvető etika, hogy megadom a tiszteletet a másiknak, és nem kezdek el vele vitatkozni.

Van egy bölcs mondás: ne vitatkozz idiótákkal.

Erre azért hosszú évek tapasztalata kellett, míg rájöttem, hogy felesleges belemenni olyan vitákba, ahol a másik fél nem törekszik a megértésre, csak a maga igazát akarja ész nélkül is de bármi áron bizonyítani. Az ilyen embereket elengedem, had higgyék, hogy igazuk van.

Van néhány/ kevés olyan jóbarátom akikkel szívesen vitázok, mert jó a vitakultúrájuk, van véleményük, nyitottak a másik meghallgatására és képesek változtatni az álláspontjukon ha új információhoz jutnak. Tudnak érvelni, reflektálni és újat tanulni. Ilyenkor nem az van, hogy ki győz, kinek van igaza, hanem közelítjük egymáshoz az álláspontunkat, megvizsgáljuk másik nézőpontból az adott témát. Ez inkább eszmecsere, ahol a végén közösen nyugtázzuk, hogy ez jó beszélgetés volt.