Én nem akarok itt mindig önöknek sajnálkozni sajnáltatásba bocsátkozni de egy nagy nulla szánalmas szerencsétlen lúzer örök vesztes csődtömeg senki vagyok és ezen a gyógyszerek sem fognak tudni segíteni mi lehetne még a mentsváram!?

Azt amit már írtam neked. Fogadd el, békélj meg a helyzettel és lépj tovább.

(Ne írj privátot mert le vagy tiltva, úgyse fogom megkapni)

Kétféle ember van. A panaszkodó, akinek minden megoldásra van egy problémája, és a problémafókuszú, aki motivált a változtatásra a rendelkezésre álló eszközeivel.

Melyik vagy?

Mi a francert írod ki a nyomorodat naponta? A gödörből csak egyedül te tudsz kimaszni, más nem tud felhozni, miért nem érted meg?

Ráadásul ocsmányul reagálsz a legtöbb alkalommal.

Írjál könyvet. Vagy naplót. De ne ide írd ki, egyrészt mert a kutyát nem érdekli más nyomora (mindenkinek van sajátja) másrészről itt senki nem pszichológus, harmadreszt pedig ezzel a stílussal meg nyavalyásoddal, ronda válaszaiddal masszív ellenszenvet váltasz ki másokbol. Nem tűnt még fel?

Plusz menjél terápiára, pszichológushoz, ha jót akarsz magadnak.