Mit gondoltok a túlsúlyos emberekről? (100-150 kg ig)

Alacsony az önbecsülésük. Bárki bármit mond, szenvedés ennyire elhízva lenni. De az ő életük, csak érdemesebb legalább saját magukkal őszinték lenni

Nagyon csúnyának látom és mindig az jut eszembe, hogy hogy hagyhatja egy ember ennyire elfajulni a dolgokat. Én egyszerűen rosszul lennék magamtól, ha így kéne kinéznem, ezért nem is hagyom. 35 éves vagyok, hízásnak indultam már néhányszor, de pár kiló után (3-4) mindig megszólal a vészcsengő és elkezdek odafigyelni az evésre meg mozogni, így ledolgozom. 40-50 kg plusszokkal már elhiszem, hogy erre nincs is energiája a többségnek.

Mindig azt nézem rajtuk, főleg az arcukon, hogy milyen jól néznének ki vékonyan. Facebookon egy pár rég nem látott ismerősömre szinte rá se ismerek, akik jobban meghíztak az évek során. Pedig még nem is 100 kilósak, de olyan kerek lett az arcuk, hogy felületesen rájuk pillantva, elsőre azt se tudom kik azok.

Én magas nőként 70kgval sem bírnék élni. Ha 65kgra hízok, már mindenem fáj,egyfolytában. Így leginkább sajnálom őket.

Hogy túlsúlyos emberek.

Igazából sajnálom őket. Ezt mondom úgy, hogy én is voltam 115 kg körül anno. Biztos le leszek pontozva, de én úgy vélem, hogyha még valaki azt is mondja ilyen túlsúllyal, hogy ő jól érzi magát a bőrében, én nem igazán tudom ezt elhinni. Mármint, most nem arról beszélünk, ha valaki szimplán túlsúlyos és van rajta egy kevés plusz, hanem ugye ez nyilván magasságfüggő, de a többség már a 100 kiló körül is beleesik 2., 3. fokú elhízásba, kivétel ha elég magas személyről beszélünk nyilván. Ez mindenféle egészségügyi gondokkal járhat, de nem csak az, hanem úgy összességében nehéz a tükörbe nézni. Mármint, ha tükörbe nézel, csak a zsírt látod magadon, egy torz testet. Én amíg el voltam hízva, nagyon utáltam magamat. Utáltam kimenni az utcára, az emberek szemében kb. láthatatlan voltam, vagy pedig a másik véglet, mikor bunkóztak és beszólogattak a súlyomra. Ez teljesen tönkretette az önbizalmamat. Ki is alakult bennem az a nézet, hogy miért is lenne bárki kedves hozzám? Hiszen csúnya vagyok és kövér. Nem éreztem jól magamat egyáltalán a bőrömben, mikor elhízott voltam. Egyáltalán nem. Utáltam. Utáltam tükörbe nézni és még jobban utáltam emberek közé menni, mert úgy éreztem mindenki felettem ítélkezik. Tudom, nem mindenki olyan mint én, de én igazából kétlem, hogy olyan sokan jól éreznék magukat elhízottan, max. az a látszat. Már tükörbe nézni is fájdalmas.