Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Egy 18 éves felnőtt szellemile...

Egy 18 éves felnőtt szellemileg mennyivel érettebb egy 17 évesnél?

Figyelt kérdés
2023. nov. 4. 12:50
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
73%
Szerinem a kérdés nem állja meg a helyét. A fejlődés nem dinamikus. Nagyon személyiség, életkörülmény függő az érettség.
2023. nov. 4. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:
79%
Valóban egyéni ez nagyon. De saját tapasztalatom szerint 16-17 között van a legtöbb fiatalnál egy nagy ugrás: önreflexió, felelősségérzet, tervezni tudás területén. Szóval a 17- 18 között kicsi a különbség, míg 16 - 17 közt meg jókora.
2023. nov. 4. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:
77%

Hát, saját 18 éves énemből kiindulva, semennyire :D És emlékszem, akkor még abban a hitben éltem, hogy a huszonévesek, főleg 25 felett, azok már tényleg felnőttek.

30 leszek, és fogalmam sincs, mi van. Boldogulok, elvégeztem egy egyetemet, van munkám, minden számlám ki van fizetve, utaztam külföldre többször, de egyáltalán nem érzem magam felnőttnek. Persze, ha valaki elvenné a felnőttséggel járó jogaim, ki lennék borulva, de egyszer belegondoltam, hogy basszus, mikor anyám volt ennyi idős, én ötéves voltam, mit kezdenék én egy ötéves gyerekkel?! Aztán mondtam ezt anyámnak, aki azt mondta, ő sem tudta, hogy mit csinál, de adott volt a helyzet, úgyhogy megbirkózott vele.


Én kollégista voltam. Úgy néztek ki a szabályok, hogy december elsején még csak este 6 és 8 közt mehettem ki a városba, délután le kellett menni a pincébe a szilenciumra tanulni, 10 órakor villanyoltás, és ha megláttak cigizni a városban, elvették a kimenőm, és írtak a szüleimnek. Ezen kívül nem lehetett lemondani az ehetetlen menzakaját, mert hogy biztosra kell menniük, hogy rendesen eszek.

December másodikán betöltöttem a 18-at. Onnantól kezdve ott voltam délután, ahol akartam, ott tanultam, ahol akartam, ott gyújtottam rá, ahol szabad volt, nyugodtan kimaradhattam éjszakára is, ha előre jeleztem, hogy nem érek vissza, úgy főztem magamnak, vagy ott ettem, ahol épp akartam, igazából amíg mást nem zavartam, addig azt csináltam, amit akartam.

Azt nem értettem, miért kellett ehhez 18-nak lenni, miért nem működött azelőtt is így, hogy csak másokat ne zavarjak. Vagy lehetett volna sávosan, mondjuk 14 évesen még tényleg nagyon odafigyelnek, de 16 évesen már lazábbak a szabályok, stb. Vicces volt, hogy úgy tűnt, egyik napról a másikra elengedték a kezem, és mintha egy életképtelen taknyos hülyegyerek lettem volna előtte, úgy kezeltek, aztán hirtelen mindent szabad. Voltak, akik nem is tudtak mit kezdeni a szabadságukkal, és leromlott az átlaguk, meg rászoktak mindenfélére. Szerintem ez megelőzhető lenne azzal, ha fokozatosan lazítanának a pórázon az ilyen intézményekben.

2023. nov. 4. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 A kérdező kommentje:
Igen, a fokozatosságot én is támogatnám.
2023. nov. 4. 14:06
 15/18 anonim ***** válasza:
71%

Törvény szempontjából meg kell húzni egy konkrét határt, hogy mikortól nagykorú valaki. Nem lehet mindenkit egyénileg elbírálni, hogy érett-e. A mi kultúránkban ez 18 év, más országban ez kevesebb és van, ahol több. Ha 17 lenne a nagykorúság határa, akkor az lenne a kerdés, hogy egy 17 éves miért érettebb a 16 évesnél.


Egyfajta fokozatosság van most is, mert pl diákmunkát egy 16 éves vállalhat már a fiatalabbak nem (asszem) és hasonlók. De nyilván törvényt nem fognak módosítani azért, hogy a koleszban fokozatosan engedjék meg a cigizést és az éjszakázást.

2023. nov. 4. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim ***** válasza:
83%

Nálam a szüleim abszolút a fokozatosság elveit követték, és ahhoz képest, hogy mennyire felkészületlenül ugrottak bele a gyerekvállalásba, meg mennyire liberálisan neveltek, szerintem jó munkát végeztek, mind én, mind a testvéreim önállóak vagyunk, dolgozunk, és jó kapcsolatot ápolunk a szüleinkkel. Négy évesen még elém jöttek az óvodába, öt évesen már egyedül mentem ('90-es évek, kicsi falu, biztonságos volt), hat évesen már én kísértem az öcsémet. Első hónapban még kísért a buszon az iskolába, második hónapban elém jött, de már egyedül utaztam a buszon, aztán másodikosként én kísértem az öcsémet. Mikor ötödikben kisgimnáziumba mentem a megyeszékhelyre, akkor nyár végén beutaztunk a városba, elsétált velem az iskolámig, mondta, hogy jegyezzem meg ezt az utat, így kell majd iskolába mennem. Megmutatta, hol van pékség, kisbolt a közelben, ahol tudok kaját venni, hol van utcai telefon, ha szükségem van rá (mobilom még nem volt), és elsétáltunk a nagybátyámhoz a város túlfelére, ahol korábban csak autóval voltam, hogy tudjam az utat, ha bármi baj lenne, akkor vagy hívom őket, vagy elmegyek a bátyjához.

Amit soha nem felejtek el, hogy apám kb. 14 évesen, mikor tudta, hogy már időnként elmegyek sörözni a barátaimmal, akkor egy szombati napon leültetett, hogy mi most akkor iszunk, és mocsok mód berúgatott. Egyrészt akkor voltam először másnapos, és tudtam, hogy én ezt nem igazán akarom újra átélni, másrészt elmondta, hogy emlékszek arra, hanyadik ital után kezdtem el furán érezni magam? Igen, a harmadik után. Na, akkor ezt jegyezzem meg, ha idegen helyen vagyok, és három italt megittam, akkor utána kérjek inkább üdítőt, és ha újra józanabbnak érzem magam, akkor próbálkozzak csak ismét alkohollal. Elmondta, hogy felőle berúghatok, ha akarok, bármikor fel is hívhatom, egy szavamba kerül, és autóba ül, és inkább szóljak neki, ne féljek, nem lesz rám mérges (később volt, hogy felhívtam azzal hajnalban, hogy nagyon nagyon szét vagyok csúszva, szeretnék hazamenni, de gyalog nem tudok. Állta a szavát, tényleg beült az autóba és eljött értem, és tényleg nem volt mérges), de azt fontosnak tartotta, hogy tudjam, mennyi italtól rúgok be.

Ugyanebben az évben véletlenül lett egy nyári munkám (a kisboltban a boltosnő, akit pelenkás korom óta ismerek, rábökött egy halom árura, hogy "akarsz egy kis zsebpénzt keresni?" Mondtam, hogy persze, csak árcédulákat kellett ráragasztani, meg kitenni a polcra. Mivel nyáron sok turista érkezik a faluba, és egy ilyen egyszerű feladatot nagyon könnyen el tudtam látni, megbeszéltük, hogy jövök akkor egész nyáron. Péntek este kopogtam be a szüleimhez, hogy elkéretzkedjek az esti buliba. Azt mondták, hogy kár, hogy nem meséltem el, hogy munkám van, másoktól tudták meg, és ez kicsit rosszul esik nekik (dolgoztak, aztán otthon nem voltak a közös helységekben, én meg csak ezért nem akartam bekopogni), de ha elég nagy vagyok ahhoz, hogy dolgozzak, akkor elég nagy vagyok ahhoz is, hogy oda menjek, ahová akarok, innentől kezdve elég, ha szólok, hogy hova mentem, mikorra várhatnak, vagy hagyjak egy cetlit az asztalon a biztonság kedvéért. Ez amúgy a mai napig megvan, mert értem mögötte a logikát. Mikor nem tudtam beszélni napokig a lakótársammal, mert más beosztásban dolgozom, én felírtam egy fecnire, hogy Münchenbe mentem, hétfőn jövök. Ő most elutazott, semmilyen formában nem tájékoztatott engem arról, hogy hova ment, és mikor jön, és ezt majd biztos megbeszélem vele, ha hazajött, hogy ha ne adj' Isten bármi történne vele, amíg odavan, akkor honnan kéne tudnom, hogy mikor kell eltűntként bejelenteni?

15 évesen elmentünk a barátnőmmel Budapestre egy koncertre, aztán még abban az évben a nővérem meghívott magához Angliába, egyedül vonatoztam a fővárosba, egyedül tömegközlekedtem ki a reptérre a kis bőröndömmel, egyedül jöttem rá, hogyan kell becsekkolni egy járatra, és az ottani dolgozók útmutatása alapján találtam meg a kapumat, és szálltam fel a gépre. Ebben az évben voltam a szüleimmel nyaralni Olaszországban, ahol a reptéren már én intéztem mindent, mert én már repültem, és külföldön is én beszéltem mindenkivel, mert én beszéltem angolul.

Egy évvel később bezárták az iskolám, és véletlenül a fővárosba kerültem. Lehetetlen lett volna bejárni, a szüleim nem tudtak költöztetni, de a nagybátyám igen, apám adott neki egy húszezrest benzinre, meg amiért rám áldozza az idejét, nagybátyám meg irtó rendes volt, elmondta, hogy nem fog bekísérni, mert nem akar abba a helyzetbe hozni, hogy azt higgyék a társaim, hogy engem kísérgetni kell, a húszast meg tegyem el én, nekem nagyobb szükségem lesz majd rá. Mikor bementem, láttam, hogy mindenki szülővel érkezett. Nem lett volna gáz, ha engem bekísér nagybátyám. De feltételezte, hogy ennyi idősen már mindenki önálló, és "ciki" egy felnőtt rokon jelenléte, és volt olyan tapintatos, hogy nem akart kellemetlen helyzetbe hozni a társaim előtt.

Na ezek után, mikor már jórászt felnőttként voltam kezelve, dolgoztam, voltam egyedül külföldön, intézkedtem a szüleim nevében külföldön, egészen sokkoló volt szembesülni azzal, hogy pl. este nyolc után nem mehetek ki. Semmi rosszat nem akartam csinálni, nem drogozni mentem volna, vagy ilyesmi, csak volt, hogy nem tudtam aludni, és ilyenkor otthon mindig kimentem sétálni, vagy elmentem futni. Az is vicces volt, mikor külön megkértem anyát, hogy szóljon pár szót az érdekemben, hívja fel a nevelőt, és mondja, hogy elenged az osztálytársam szülinapi bulijába, anyám nekem mondta, hogy "persze, elmehetsz, ezt már megbeszéltük", és mondom nem, a nevelőmet kell felhívni, neki kell mondani, hogy elengedsz, és az volt erre a kérdése, hogy "de miért, hát felőlem oda mész, ahová akarsz, csak szólj", a nevelőtanárom meg azt mondta, hogy ő ezt érti, de nem engedhet el hajnal kettőig, mert nem biztonságos. Végül beírtam a kimenőkönyvembe, hogy hazautazok, elmentem a bulira, maradtam hajnal háromig, aztán kérdéses alakok közt iszogattam egy olcsó késdobáló krimóban, ahonnan már nem lehetett kimenni cigizni, mert hivatalosan bezártak, ha kimész, nem engednek vissza, de a koleszba nem mehettem be éjszaka, kinn meg rohadt hideg volt. Biztosan biztonságosabb volt ez, mintha csak simán visszaérek kettőre, és lefekszem aludni a koliszobában (még a szobatársaim se zavartam volna, ők rendszerint hazautaztak hétvégére).


Abba nem szólhatunk bele, hogy nevelik emberek a gyerekeiket, és nem is akarok, egyrészt nincs gyerekem, szóval nem érzem úgy, hogy beleszólhatnék, másrészt ez emberenként változik, hogy kinek mikor mennyi önállóságot lehet hagyni. De az intézményekben, legyen az kolesz, vagy állami intézet, biztos, hogy sávos megoldás kellene. De gondolom az alulfizetett dolgozóknak erre van a legkevesebb energiája, plusz tényleg lehetetlen kiszűrni, hogy melyik az a kölyök, aki kimegy és drogot árul, meg melyik az, amelyik csak sétálni akar menni. És ha az egyiket kiengeded, a másikat meg nem, akkor jogosan merül fel, hogy de mi alapján.

2023. nov. 4. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:

Szia #16.

Köszönjük!

Jó és tanulságos!

2023. nov. 15. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:

Szia #16.(2023.nov.4.15:36)!


Jó és tanulságos!

Köszönjük!

2023. nov. 15. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!