Lehet azért vágyom a csendre és lettem emberkerülő egy ideje, mert az a munkám hogy ügyfelekkel foglalkozom?

Biztosan van hozzá köze, de nem zárja ki hogy enélkül is ilyen személyiség lennél és szükséged lenne rá.

Ezek az ügyfeles munkák általában leszívják teljesen az embert lelkileg és mentálisan, ha rosszabb helyen vagy akár csúnya gondolatok kezdenek lenni benned.

Én amióta emberekkel foglalkozom (pár éve) egyszerűen zsigeri gyűlöletet érzek azok ellen, akik pl. egy vonaton nekiállnak beszélgetni.

Szóval szerintem igen. Bár engem személy szerint nem zavar a szomszédból átszűrődő zaj, de megértem, ha téged igen, lehet ez az oka.

Bennem is hasonló folyamatok zajlanak már egy ideje, és szintén olyan helyen dolgozom (hotel), ahol 8-10 órát vagyok minimum emberekkel körbevéve, sokszor annyi nyugtom nincsen, hogy az ebédem megegyem.

Amint hazaérek, nekem is kell egy kis idő, amikor teljes nyuginak, csendnek kell körülöttem lennie. Ez általában max. félóra, de vannak olyan napok, amikor szabályosan kerülök bárminemű emberi kontaktot, olyan szinten érzem magamon, hogy nem tudnék normálisan beszélni, kommunikálni másokkal, nos, olyankor hosszú órákról van szó. Egyszerűen mentálisan kimerültnek érzem magam olyankor, és végtelenül fáradtnak, türelmetlennek is néha.

7-es

Ez elég szomorú.Néha azt látom a társadalmon,mint a Matrix c.filmben,mintha öntudatlan vírusok lennénk,csak épp egymást fertőzzük mentálisan.

Múltkor én is kollégámmal mentem az utcán,elmegy előttünk egy fiatal srác,kollégám mondja,inkább leszek sánta öregember,mint ezek a mai edzetlen fiatalok,úgy néznek ki,mint a b..zik.Mondja ő,aki saját bevallása szerint végig kábítószerezte és alkoholizálta az egész fiatalkorát.Tűnődtem magamban,de inkább nem reagáltam rá:)

8, igen. Én az Y és Z generáció határán vagyok, bár az Y-ból most lettem kitagadva, mert megtudta egy barátnom, hogy nekem nem tetszett a Harry Potter. De a saját millenial generációmtól hallom már vissza, hogy "ezek a mai fiatalok", és senkinek nem tűnik fel, hogy ugyanazokat a mondatokat ismételgetik, mint amiket mi is hallgattunk felnőve.

Semmivel nem rosszabb egyéként a mai generáció, mint az előzőek, ha nem érted, nem az ő hibájuk. Rettegek a naptól, mikor elfelejtem majd, milyen volt fiatalnak lenni, és elkezdek ilyen mondatokat mondani, mert egyszer biztos megtörténik.

A napokban feldobta valamiért a youtube az Adrian Mole naplójából készített sorozatot, mondom én nagyon szerettem azt a könyvet tizenévesen, megnézem. A '80-as években játszódik, de már ott, az akkor tizenéves (talán X generációs?) Adrient kiosztják az idősebbek, hogy bezzeg az ő idejükben mi hogy volt. Egy dolog van, ami soha nem változik, és az az, hogy az idősebbek mindig abban a hitben fognak élni, hogy ők jobban tudnak mindent, és az ifjabb generáció satnya.