Van itt aki a munkájából adódóan úgy megcsömörlött az emberektől, hogy zárkózottá, emberkerülővé vált?

Igen.

Azelőtt teljesen más voltam, ma már úgy állok hozzá, hogy megtartom a 2 méter távolságot mindenkivel.

Előző helyen az ügyfelek, jelenlegi helyen a kollégák miatt. Amikor ezerszer elmondok nekik valamit és meg kérdezik ezeregyedszerre is.

Gazdasági irodán dolgozokegy művelődési házban, pl a rendezvény szervezőkkel szokott az lenni,hogy milliószor mondtam már nekik,hogy ha valamit szerveznek,kell előkalkulációs lapot kitölteni,hogy előre láthatóan mennyibe lesz az egész rendezvény,addig neki se álljanak leszervezni. És továbbra is az van,hogy már bőven megy a szervezés mire megkapom, és kiderül, tök mínuszos lesz az egész. De addigra már szerződés, hirdetés minden megy, szóval nem nagyon lehet leállítani. A főnök egy töketlen fasz,nem mer szólni senkinek semmi miatt. Én meg nem győzök veszekedni velük,hogy így elfog fogyni a pénzünk év vége előtt és az utolsó hónapokra nem marad semmi. Le van szarva.

Múltkor le kellett fújatnom 2 rendezvényt emiatt. Hát volt hatalmas ordítozás meg anyázás.

Most is pl ma le kell adni a jövő évi költségvetés tervezetet a fenntartónknak. Szóltam a szervezőknek múlt héten, találják ki, jövőre mennyi kell nekik a rendezvényekre. Hát ők erre nem érnek rá. Mondtam, hogy aki nem ad le igényt,az jövőre egy vasat sem kap és nem lesznek rendezvények. Megint ment az anyázás. De bocs, én honnan tudjam,ki mit akar szervezni a következő évben?