Egy magának való, emberkerülő személy lehet jó pszichológus?

Egész biztosan. Valószínűleg tud majd külső szemlélőként tekinteni a betegre, plusz benne van a motiváció, hogy talán a saját introvertált lelke is "hazatalál" a segítésben.

Erősen társasági emberek sokkal ritkábban lesznek jó pszichológusok, mert nehezebben tudnak érzelmi bevonódás nélkül figyelni a másikra.

Ha tetszik neki támogasd, ez egy jó ötlet.

Nem valószínű. Én a szociális területen dolgozom introvertáltként, de egyre jobban elegem van az emberekből.

Nálatok az intróság miatt fennáll a kiégés mihamarabbi veszélye.

5#: Van lehetőség szupervízióra a pszichológusoknak is regenerálódás szempontjábó, de ilyen esetben az is kevés lenne.

A kutatói tevékenység jó lehet, mert a pszichológiával össez lehet kapcsolni. Pl.: korunk változása a sok ADHD-s gyerek: miért van ez? Vagy: sok lehetőség van pszichológiai-mentálhigiéniai segítséget igénybe venni az embereknek, de az eredmények mégsem jók: miért van ez?

Ilyen helyzetekben X főt lekérdez, utánajár a folyamatoknak, stb., és máris megvan egy kutatása, ami érinti a pszichológiát:).

Elméletileg nem kizáró ok. Én is intro/ambivertalt vagyok, most már azért érzek magamon némi antiszoc jegyeket, de én is 10 éve egészségügyben dolgozok. Ilyen formában végül is szeretek gondoskodni az emberekről. Nagyságrendileg 1 millió emberrel találkoztam ez idő alatt és hál istennek a betegek részéről elenyeszo volt a probléma velem kapcsolatban.

Megprobalja, max hivatást vált.

Hát figyu, én a csendes emberke, tanári pályára készülök introvertáltként és egyébként lámpalázasan. :D

A tanulmányaim mellett jelenleg hátrányos helyzetben lévő általános iskolás gyerekeket mentorálok(jelenleg kérdéses, hogy mennyit, mert ebben a félévben új csapatot kapok, de eddig négy volt, hozzájuk csak fél évig volt szerencsém, mert az előző mentoruk kilépett a programból, amikor ők nyolcadikosok voltak, de még hátra volt a második félév), ami azért elég necces terep. Hallottam meredek sztorikat mentoráltaktól, más mentortársaktól. Azt vettem észre, hogy a nehézségeket az ilyen necces sztoriknál (amikor mondjuk az egyik gyerek elmeséli neked, hogy az apja alkoholista) nem az introvertált mentorok viselik rosszabbul lelkileg, és nem is az extrovertáltak. Ez teljesen független ettől. Az érzelmi bevonódás a problémák nagy rákfenéje. Hogy mennyire kattogsz a hallottakon, amikor hazamész. Hogy ez rád milyen hatással van. Ha nem függetleníted magadat érzelmileg, az kicsinál. És pszichológusként is hallhat lelkileg terhelő emberi sorsokról. Ez a nehézség része, nem az introvertáltság.

Én, ahogy mondtam, introvertált vagyok. Végeredményként egészen mindegy, hogy szociálisan az fáraszt le, hogy mentoráltam, vagy az, hogy a kolis szobatársam felhívta magához 6 haverját és ott alapoztak az esti bulira, amihez akár én is csatlakoztam végül. Ugyanúgy csendben fogom lesni a plafont pár órán keresztül, ha vége. Csak az esti buli esetén nincs semmi, amit lelkileg kezelnem kell, jó volt, fun volt. A mentorálásnál meg lehet hallottam egy alkesz szülős sztorit, amivel kezdenem kell valamit fejben. Vagy az iskolai és/vagy egyetemi koordinátorommal beszélek az esetről, aki erre mond valamit, hogy a) súlyos eset, jelzik a gyermekvédelemnél b) ezzel nincs mit tenni és akkor az én dolgom itt véget ért, pont, vagy viszem tovább fejben, kattogok rajta, kinyírom magam mentálisan.

Alapból azt vegyük észre, hogy nagyon kevés olyan munka van, ami teljesen introvertált kompatibilis. És akkor ebből a kupacból a választás során kiesik az, ami nem érdekel, amire tudásban alkalmatlan. És ha végzel se biztos, hogy home officeban tolhatod, még akkor se, ha a munka megoldható lenne otthonról.

Meg az is más, hogy hogy tekintesz a feladatodra. Én például megtanultam leplezni a lámpalázat. Szereplés előtt-után idegesebb vagyok, mint közben. Közben nem érződik, én se érzem, előtte-utána én érzem, más talán akkor, ha nagyon jól ismer. Engem szociálisan nem merít ki, ha elő kell adnom, órát kell tartanom, mert arra nem úgy tekintek elsősorban, mint egy szociális interakcióra, hanem mint egy eszköz a célom érdekében.

Az biztos, hogy jobban átérzi majd a betegei gondjait, mint egy harsány, táraságkedvelő.

Sokan pl szociális fóbiával, szorongással fordulnak pszichológushoz.