“Amikor gyerek voltam nem kellett pszichológus, csak kaptam két pofont” vélemény?
Sziasztok!
20 éves lány vagyok és gyakran találkozom ezzel a mondattal hogy “Amikor gyerek voltam nem kellett pszichológushoz vigyenek, édesanyám egy pofonnal megnyitotta a csakráimat és megtisztította az auramat”
Az ehhez hasonló mondatokat a mostani 40-60 év körüli emberek szájából hallom a legtöbbet, természetesen az esetek nagy többségében ismerem ezeket az embereket és miután ezt kimondják minden érthető… SZÜKSÉGE LETT VOLNA ARRA A PSZICHOLOGUSRA…
Ebben a korosztályban az él, hogy akinek ilyesmire szüksége van az bolond, csak egy pofon kell neki, vagy egyenesen a zárt osztály. Bele sem gondolnak hogy jó lehet valamire, vagy hogy teljes értékű ember lehet valaki úgy is ha rászorul erre.
Nektek erről mi a véleményetek?
Az a véleményem, hogy 50 éve ez még nem volt annyira általános dolog, mint manapság.. főleg nem nálunk. Akkor tényleg ez ment, hogyha nem fogadtál szót vagy valami probléma volt veled akkor durrant a pofon. De ez a szint kb ugyan az amikor azzal jönnek, hogy katonának kellene most is menni meg ki kapálni a földekre és "csak az az igazi munka"..
Megkeseredett hülyeséget magukból ontó idős emberekkel nem kell foglalkozni akik elszúrták az életüket vagy nem úgy alakult ahogy szerették volna. Persze ez nem egy általános dolog, de aki ilyet mond az tipikus agyhalott kategória szerintem.
Ha ez ilyen egyszerű lenne, de nagyon sok tényezős.
Csak írok párat, ami így hírtelen eszembe jut. És persze nem biztos, hogy igazam van.
A morál beépüléshez szeretetre és félelemre is szükség van.
Ha valakit csak szeretettel neveltek a "helyes" cselekedetekre, akkor az könnyen megtörik későbbi életszerűbb szituációkban.
Ha valakibe csak félelemmel tették bele a morálokat, az hamar elfogja dobbni azokat, ha a megfélemlítés véget ér.
Popper Pétertől hallottam olyat, hogy a hidegvérű, érzelemnélküli bántalmazás okozza a legnagyobb károkat. A valós és érthető haragból küldött pofonok nem annyira súlyosak.
Ha felmerül a szülőkben, hogy a gyerek rossz, ütni kéne vagy pszichológushoz kéne vinni, akkor sok esetben a szülők vannak távol a harmóniától, nem érettek a szülői szerepre. Nekik lenne szükségük pszichoterápiára. Persze ehez kell, hogy legyen terük a fejlődésre (ne legyenek pl. minden nap túlzott stressz alatt, legyen elég idejük és pénzük).
Lehet, hogy tényleg a gyerek siklott ki a korrekt szülői védelem alól (internet, mérgező rajzfilmek, társak, drogok, játékok stb.) Ilyenkor jó lehet egy pszichológus a gyereknek, ha elérhető.
Szerintem szükség van szülői korlátokra és szigorra is a nevelésben. Amikor ezt túlzásba viszik, akkor van baj, amikor nem nevelnek, hanem a gyereket a kívánt viselkedési mintára betörik.
Szerintem sokan túlértékelik a pszichológust.
Pl engem zaklattak középiskolában, bulimiás lettem, volt öngyilkossági kísérletem. Magántanuló akartam lenni, ahhoz pszichológiustól kellett szakcélemény az iskola számára.
2 már telefonos érdeklődésnél elmondta anyámnak hogy tuti nem fog adni, és én egy iskolakerülő dr0g0s qrva lehetek. Az egyikmondta, hogy ettől függetlenül mehetek, mert neki az plusz pénz ha megyek. 3 másik nem volt ilyen bunkó, de azok se fogadtak. Végül találtunk egyet.
Előítéletes f4szfejek. Nem nézem semmibe se a munkájukat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!