“Amikor gyerek voltam nem kellett pszichológus, csak kaptam két pofont” vélemény?

#21 Vagy csak mosolygott a bajsza vagy a puncija alatt, hogy milyen jó, hogy az ő gyerekei már mekkora lépéselőnyben lesznek hozzátok képest.

Vagy csak szimplán beleszart a munkába, nem volt kedve erölködni annyi léért.

Vagy vették neki a diplomát. Mégiscsak jobb ott elismert végzettséggel hallgatni, mint árut rakodni.

Egyrészt a pszichológia egy nagyon fontos tudomány. Sérült embereknek valóban sokat tud segíteni egy jó pszichológus.

Ugyanakkor szerintem ma bizonyos körökben túl van hájpolva ez a téma. Sokaknak inkább barátokra meg hobbikra lenne szükségük mint pszichológusra. Sőt. Akár káros is lehet, mert ha valami átlagos problémája van az illetőnek és heti egyszer elmegy ventillálni egyet a pszichológushoz, az akár félrevezető is lehet, mert úgy érezheti hogy tesz valamit a megoldás érdekében. Közben meg nem, csak levezeti a feszkót és így elveszíti a tettvágyát. Megoldás meg nem születik.

Az ilyen konyha pszichologizáló embereket meg alapból kerülöm. Az önfejlesztés kifejezéstől már sikítani tudnék. Ha valaki használja az nálam offos.

Szerintem egy terápia akkor jó, ha van eleje-vége-célja. Aki éveken kerszesztül jár lelkizni csak úgy, az inkább keresne egy jó barátot vagy írna naplót. Többet érne.

Visszatérve a sulipszichológushoz.

Amikor az van, hogy te otthon bántalmazva vagy, itt nem arra gondolok, hogy túl akaratos vagy és kapsz 1-2 megállj pofont, hanem pl. hogy valaki mások által előidézett agresszió rajtad van levezetve.

Ilyenkor nem sokat ér a pszichológus, pszichiáter és a pszichoterápia, nem te vagy a beteg, te az áldozat vagy. Ilyenkor a sulipszichológusnak szerintem az lenne a dolga, hogy értesítse azokat a társadalmi szervezeteket, akik védelmet biztosítanak neked. De ilyen talán csak Meseországban van meg talán még egy darabig Dániában.