Az ilyen mindig vidám, mindig nagyon pozitív, vigyorgó emberekért miért vannak oda sokan?

Az életemet két ilyen mosolygós,kedves,energikus és mindenki által kedvelt személy tette tönkre és nullázta le,akik azóta is élvezik a sors kegyét mindenben.

Aki faarcú,morgós,vagy éppen savanyú ember volt,azok mindig segítettek, tanácsot adtak és mellettem álltak.

Ki nem állhatom a mosoly albuma embereket,mert nagy többségnek nem őszinte még a légzése sem !

Ezek mind általánosítások, de gondolom ilyen emberekkel találkoztatok. Nincs attól rosszabb, ha valaki érdekből kedves, előbb utóbb lebukik az ilyen.

De vannak olyan emberek mint én is, akik eléggé energikusak, pörgősek, vidámak, mosolygósak. Van is olyan ismerősöm aki emiatt piszkál, hogy miért vagyok ilyen hurráoptimista, minek örülök mikor szar az élet.. .

Az az igazság, hogy nem mindig boldog az aki folyton mosolyog. Elég lendületes vagyok, aktív a munkahelyen, mosolygok, biztatom a többieket, de ennek az az ára, hogy otthon a nap végén kidőlök mint a zsák. Nem kell altatni.

Kívülről annyit látnak belőlem, hogy mindig vidám vagyok. Kedves vagyok, segítőkész, ha megbántanak, továbbmegyek. De bennem marad, majd magamban vágok szomorú arcot érte. 😥😅

Mert az ilyen állandóan, mindig vidám-ordítvaröhögős embereket sokan szeretik.

Én nem, engem bizonyos "népszerű rádióműsorra" emlékeztet, ahol örökösen felpörögve nevetgéltek a műsorvezetők, buta poénokkal szórakoztatták egymást.

Az emberek feltöltődnek energiával olyan mellett, aki tényleg vidám természetű. Bár vannak olyan mértékben introvertált típusok is, akiket inkább lefárasztanak, de ezekből van kevesebb.

A mindig magát sajnáltató "energiavámpírok" meg lemerítik a legtöbb embert, ösztönösen kerülik a társaságukat. Mert a mártírok nem vonzóak, mire végig hallgatod csak aludni marad erőd. Jellemzően ezek ha nincs problémájuk akkor csinálnak maguknak, legyen miért panaszkodni.

Duplán érdemes elkerülni őket.

És persze vannak azok akiket én "Angol gyarmatosító"nak hívok. Ők mindig nagy hangon röhögnek, semennyire nem viccesek de úgy tesznek mintha és Nem azért nevetnek mert vidámak, hanem hogy kifelé mutassák hogy ők mennyire gondtalanok. Az angol gyarmatosítók voltak ilyenek, bár én itthon is találkoztam ezzel cégtulajdonosoknál és felső vezetőknél. De ezt az erőltetett nevetést azért elég könnyű megkülönböztetni a valódi örömtől.

Amúgy jellemzően az "életművész" típusok sajátossága, bár nem csak az övék, Ők szeretik bevonzani az embereket, a saját értéküket is a népszerűségükön mérik le. Általában művésznek mennek...