Miért van az hogy a magányos embereket nem fogadák el mások?

Az a baj hogy a magányos embereket le se tolják és az megy éveken keresztül akkor már nem is akarnak odafigyelni magunkra, mert olyan mintha minden erőfeszítés felesleges lenne.

Én például hiába próbálkoztam barátságokat kötni nem jött össze. Elfogadtam már, és úgy vagyok vele, hogy aki kedvel, így is kedvel, aki utál avval meg nem foglalkozom. Igyekszek mindenkivel kedves lenni kortól, nemtől függetlenül, de hát nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Mert ha meg mindenkinek a kedvére akarok tenni akkor még inkább elmagányosodom, mert mindig van valaki aki beleköt valamibe. Például én igyekszem nem káromkodni hát valaki ebbe is beleköt. Megtanultam ezt úgy kezelni mintha meg sem hallanám. Így egy kicsivel több emberrel tudok beszélni evvel a módszerrel és egy két tényleg zavaró viselkedésmintának a visszaszorításával. (Mondjuk ezekre magamtól kellett rájönnöm mert a szemembe nem merték elmondani). És egyébként tök jó fejek akik körülöttem vannak.

Mindenből van kiút, csak nem szabad feladni és változtatni kell és változni kell!

34/N