Magányosnak érzem magam, de nem akarok új embereket megismerni. Mit tegyek?
Beleestem ebbe a 22-es csapdájába. Itt a tél és a hideg, nem tudok kimenni a hideg miatt a hobbimmal foglalkozni, és a hétvégéim semmittevéssel, és túlgondolással telnek. Nemigen keres a maroknyi ismerősömön kívül senki, és én sem keresek senkit. Valahogy nem vágyom a társaságra, de közben mégis hiányzik. Itt a GYK-n is beszélgettem egy tök normális lánnyal, de pár nap után egész egyszerűen érdeklődését vesztette a beszélgetés, az én részemről.
Hogy lehet kijönni ebből? Egész életemben ilyen voltam amúgy, sosem vágytam emberi kapcsolatokra (rengeteg iskolai szekálás és negatív élmény), de most valahogy kezdi felütni a fejét hogy ez nem jó.
Van a családban egy kutya, de nem érzem magamat sem úgy, hogy felelősségteljes gazdája lennék, sem úgy hogy bármi pluszt adna az életemhez. Néha labdázok vele, de inkább teher számomra sajnos, pedig jópofa.
Én sem tudom igazából hogy mire vágyok, talán inkább nem tudom megfelelően összefoglalni, hogy mi is a problémám igazából. :D Hétköznap nincs ilyen baj, mert olyankor dolgozok és az leköt, akkor nem gondolkodok ezeken, meg úgy-ahogy emberek közt is vagyok. Talán inkább az lehet a baj, hogy a mostani ismerősi körömmel nemigen lehet elmenni sehova, vagy csak olyan helyekre, amik engem nem érdekelnek, viszont a korábbi rossz tapasztalatok miatt új embereket sem szeretnék megismerni, pedig lehet hogy mondjuk azokkal meglenne a közös érdeklődési kör. Nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!