Mit csináljak ezzel a karrierista felfogásommal?

Nos, én alapvetően nagyon karrierista vagyok, és nagyon sok mindent feláldoztam azért, hogy egy jó munkám, keresetem és egzisztenciám, na meg tudásom legyen. Elvégeztem egy mesterszakot, és 2 bsc-t, és a mai napig folyamatosan fejlesztem magam az élet minden területén. Programozóként dolgozok 9 éve, és 1.6 millió a havi nettó keresetem. (Aki elhiszi elhiszi, aki nem nem, kérem ne ezen akadjunk fent.)

A barátnőm viszont pont az ellentétem ezen a téren. Nemzetközi kapcsolatok bsc-t végzett, de totál más szakmában dolgozik, havi nettó 400-ért. Nem szeret tanulni, az egész egyetemi évei alatt kb. annyit tanult mint én 1 félév alatt. Míg én sokszor a szabadidőmben is tanulok, ő elmegy a barátnőivel, és/vagy nem érti meg, hogy miért tanulok még mindig annyit. Plusz nemrég költöztünk össze, és ő ragazkodna a közös kasszáért, mert hogy mindenre együtt költsünk.

Viszont tök őszintén, van egy erős énközpontú felfogásom, ami tiltakozik minden közösködés ellen. Kemény munkával megteremtettem egy jó fizetést, amit folyamatosan fent kell tartanom, és igazából el kell hogy tartsak valakit(aki tudom, hogy a barátnőm), de negyed annyi effortot se tett bele az egész karrierjébe/életébe. És akár hiszitek akár nem, ettől függetlenül nagyon szeretem őt, de nem érzem igazságosnak, hogy én ennyit güriztem, és engem se tartott el senki, mindenért keményen megdolgoztam, és neki meg fullos élete lesz miattam.

Így is nagyon sok ismerősömnél azt hallom, hogy x meg y-ék azért élnek ilyen jól, mert hát a barátja, a Robi, a Laci sokat keres/jó munkája van. Egyszer nem hallottam még senkitől, hogy mert a barátnőjének jó munkája/vállalkozása van, és azért élnek jól. Ráadásul, ha esetleg a kapcsolatunk félremenne, akkor mindennek oda a fele. Sokan biztos mondjátok majd, hogy ha ilyenen gondolkozok akkor nem is szeretem, de 5 év alatt pl. majdnem 100 millióról van szó csak az én fizetésemből... vagyis ennek a feléről.

Szóval ez lenne az amin aggódok, és nem tudom levetkőzni. Egyszere érzem jogosnak ezt a félelmet, és helytelennek is, mert így soha a büdös életben nem lesz normális párkapcsolatom. Úgyhogy olyan emberek tanácsait/tapasztalatait kérném, akiknek esetleg volt már hasonló tapasztalataik.