Akik nemet mondanak a gyermekvállalásra ők általában ambíciózus, karrierista, munkamániás emberek akiknek a gyerek csak hátráltató tényező lenne az életükben?

Nem feltétlen. Az életben létezik más is a gyereken és a munkán kívül. Meg igazából szerintem nem kell különösebb indok arra, hogy valaki ne vállaljon gyereket. Ha csak szimplán nem érzed magadban a vágyat rá, akkor esélyes, hogy nem is való neked a dolog és jobb nem kockáztatni emberi életeket.

Nem. Én nemet mondok a gyerekre is meg a karrierizmusra is.

Nem feltétlenül . Ez a Világ be van gonoszodva, van pl aki ezért. Nem akarja, hogy valaki ( a gyereke) szendvedjen azért, mert ő gyereket akart; lehet, hogy ő szegénységben élne ( a gyerek), és akkor ezt így nem akarja; meg szomorúság van sok. Pl másik, amit itt olvastam, hogy tudod, bele tudhatnak ivódni az emberbe a szülői minták, és van, aki fél, hogy úgy bánna a saját gyerekével, mint ahogy vele bánt valamelyik szüleje, vagy akár mindkettő. És nem akarja ezt a "szendvedtetést", ez a mintát továbbadni, továbbvinni. Valaki meg még olyat olvastam, hogy ő azért nem vállal, mert nem akar új karmákat generálni, amiért majd vissza kell jönni, visszaszületni kiegyenesíteni. Valahogy így volt talán megfogalmazva, hogy nem akar semmi nyomot hagyni maga után. Nem vagyok benne biztos, hogy jól írtam le, de valami ilyesmi volt. Vagy pl lehet az is, hogy valaki csak egyszerűen teljesnek érzi az életét gyerek nélkül. Lehetne, de minek, ha megvan nélküle, ez így teljes, akkor ""minek még gyerek?"". Meg pl nem is kockáztatná, meg szükségét nem érzi. Msot teljes, fullos az élete, nem érdekli a gyerektéma, de akár, ha mégis lenne, lehet, hogy felborítaná az egész kis megszokott életét. | Meg még olyat is hallottam,hogy """"amig nincs gyerek addig van szabadság" nem fejtette ki az illető, de gondolom ilyenekre gondolt, hogy pl hajnalban felkelni hozzá ha sír, később szakkörökre vinni, átlogisztikázni, hogy akkor melyik szülő hogy ér oda, melyik gyereket viszi melyik szakkörre, és mikor lesznek ott; meg még pl válni is, különköltözni is egyszerűbb lehet akár, ha pl egy idő után már ""megromlik """ a viszony, és szét akarnának menni párként.

Nem. Van sok eset, hogy valaki mért nem akar gyereket. Pl. Van aki traumákat hordoz, akár gyermekkorból, így magát kell rendbe tennie mentálisan először, hogy egyáltalán szóba jöhessen ilyesmi. Én nagyon sok traumatizált embert ismerek, akiknek nincs gyermekük. ( alkoholista apa, bántalmazó anya-apa gyermekei, van akit elhagytak a szülei, stb...)

Ez bicskanyitogató kérdés már a fogalmazás alapján is. Egyébként én szeretnék de totál megértem azokat is akik nem szeretnének mert egyébként sok okon múlik. Lehet nem akar csak simán mert nem érzi hogy kellene, lehet a jelen helyzetünk miatt a világban azért nem, de lehet anyagiak nem engedik, lehet valaki rossznak gondolja magát szülőnek, lehet még biológiai dolog miatt is hogy bele fáradt a próbálkozásba és pillanatnyilag utálja a helyzetet hogy neki miért nem lehet míg másnak igen, de lehet más oka is, lehet hogy lelkileg van zsarolva hogy ne legyen és befolyásolja valaki. Annyira nem vagyunk egyformák, nem tudni kinek milyen élete van, tartsuk már ezt lehetőleg tiszteletben is.

HA a karrier miatt mondanak nemet. Csak ugye sok más indokkal is lehet nemet mondani.

Nem ezen múlik. Ismerek karrierista, sikeres, ambíciózus szülőket. Én diszfunkcionális családban nőttem fel, nincs jó kötődési mintám, nem tudtam tartós párkapcsolatot kialakítani, holott bizalmas barátságot igen, nehezen tudok megnyílni, és nagyon visszaveti a bizalmamat, ha ezzel visszaélnek. Eddig nem találtam olyan társat, akivel belemennék a gyerekvállalásba úgy, hogy ne azt a mintát adjam tovább, amiben én felnőttem, én ebben nagyon tudatos vagyok, sokat dolgoztam magamon, de a páromnak is tudatosnak kellene lennie, és már 38 éves nőként nem hajtanak a hormonok sem, hogy anya legyek. A neveletlen gyerekek egyébként idegesítenek is, szóval nem nagyon van motiváció, hogy ilyenek közé én szüljek, még ha jobban is nevelnék.

Nem minden esetben, hanem lehet, hogy ő legalább gondolkodik előre, és nem akar egy gyereket belesodorni egy totálisan rossz ország/társadalom által kialakított életébe.

Nem. Én például nem vagyok ambiciózus, karrierista vagy munkamániás. Egyszerűen csak csóró vagyok: leszek vagy 40, mire meglesz az egzisztenciám ahhoz, hogy gyerekem lehessen és nem látom, hogy annyit növekedne a jövedelmem, hogy az ellátása mellett az életkezdéséhez szükséges összeget is elő tudjam teremteni. Annak meg nincs értelme, hogy őt is csupasz p***ával engedjem neki az életnek, mint ahogy én kezdtem.