A magyar társadalom frusztrált, feszült társadalom?

#7:

Tipikus nyugatról a hazáját fikázó nagyszájú emberke válaszát olvashatták.

#12:

Tipikus ostoba birka fidernyák nagyszájú fotelharcos emberke válaszát olvashatták.

Bizony.

Elég csak ránézni a nemes kúrmányunkra (<- nem elütés), aminek nyíltan az a politikája, hogy mindig ellenségeket keres és talál, mindig háborúzik mindenkivel, és nem utolsó sorban szándékosan uszít, embert ember ellen hergel. Mindenhol a fröcsögésük csap minket arcon, kész csoda lenne, ha ezek itt mind nem nyomnák rá a bélyeget az ország alaphangulatára.

7-es vagyok, és írok egy példát.

Nyáron óceánon túl nyaraltam, divatos üdülőhelyen. Étteremben kajáltunk, amikor éreztem, hogy elakadt a torkomon a kaja. Szemben ült velem a kamasz gyerekem, csak mutogatni tudtam neki a torkomra, ő vette a lapot, felpattant, szólt egy pincérnek. Ugye a szokásos "van-e orvos", persze volt, nem részletezem, felemeltek a székről, átemeltek egy támla nélkülire, tán fel is állítottak, aztán a jó öreg Heimlich-hel megmentette a doki az életemet. (Persze volt nagy fennforgás).

De a lényeg, hogy utána ahogy ültem még ott a széken, más vendégek pedig már végeztek a vacsorával, mentek ki az étteremből, odajöttek, (vad idegenként) kezemet simogatták, mondták, hogy de hó, hogy így alakult. Egyik nőnek még a szeme is könnyes lett, mondta nekem, hogy a férje járt hasonlóan pár éve, szintén üdülőhelyen, de ő már a földön feküdt,de jó, hogy én ennyivel megúsztam.

Értitek, vad idegenek, nyugat-európai turisták.

Na most, szerintetek Magyarországon elképzelhető lett volna?

Mellettem ülő (Magyarországon élő) testvérem mondja azóta is, hogy náluk max. a mobilok kerültek volna elő (fényképezésre és videózásra), meg a kárörvendő pofák. És szerintem is.

Az empátia, együttérzés, segítőkészség a béka segge alatt van.

Voltam otthon pár hónapja (van egy továbbképzés, amit minden évben Bp-en csinálok meg a szakmámhoz, bár már nem használom, de nem akarom, hogy elvesszen). Gondoltam egyet, agglomerációból nem kocsival utaztam be, letettem a kocsit a vasútállomáson, és bevonatoztam. Metrónál udvariasan megszólítottam egy embert, kérdezni szerettem volna valamit, kb. úgy nézett rám, mintha az anyját megöltem volna. Többen álltak ott, más sem segített vagy válaszolt. És akkor mondjam? Londonban hárman összeborultunk egy térkép fölött, és már idegenek jöttek oda, hogy miben segíthetnek.

Igen, ehhez valóban Magyarországot otthagyónak kell lenni, hogy az ember kilásson a világba, és lássa, hogy ez ku..vára nem normális, ami itt megy. De a jó az benne, hogy aki nem látott még mást, annak ez a természetes, és nem fáj úgy.

A 14-es nagyon jól leírta.

Elég megnézni, hány magyar fogékony a kormány hergelésére és propagandájára.

A legnagyobb probléma nem az, hogy frusztráltak, hanem hogy azért is frusztráltak, mert lusták tenni azért, hogy jobb legyen, ezért vevők az ellenségekre.

A tipikus magyar löttyedt vagy elhízott, folyton fogadkozik, okoskodik, szid másokat, de 10 múlva még mindig ugyanott tart az életben.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Itt is látszik, mindenki le van pontozva.

Nem hiszik el az emberek, hogy valamelyest tudnak hatni az életükre, a rossz ellen tehetnek, egyéni szinten is, közösségi szinten is (ehhez össze kellene fogni!).

Továbbá sokan képtelenek befogadni bármit/bárkit, ami/aki bármiben új, formabontó, szokatlan.

Ez az alap, erre tesz rá a kormány immáron 13 éve.