Öngyilkos lett az egyik ismerősünk a házunkban és engem ez nem kifejezetten viselt meg. Ez normális?
Szóval ez a férfi apám egyik haverja volt. Egy évvel ezelőtt szívrohamot, amiből már nem tudott volna teljesen felépülni. Járni is alig bírt. Két napja lakott nálunk. Külön elvettünk tőle minden, öngyilkosságra alkalmas eszközt, de valamelyik éjszaka felvágta az ereit. A mentő már elvitte a testét, a szobát már kitakarítottuk.
Az egész családom mélyponton van. Még a nagybátyám is, aki nem lakik velünk. De engem nem viselt meg. Nem utáltam őt, nem is szerettem, ugyanolyan embernek tartottam őt, mint bárki mást. Nyilván amikor megtudtam, megrázott, de nem érzek napokon át tartó szomorúságot.
A családomat nyomasztja az a szoba. Engem nem.
Vesztettem már el olyan embert, akihez érzelmileg kötődtem és ott sem a megrázkódás volt a fájdalom, hanem hogy többé nem láthatom.
Valahogy a halál gondolata nem ijeszt meg.
Ez szerintetek normális?
válasza: válasza:Az mivel nem kötődtél hozzá.
Meg a fiatalabbak fel se fogják a súlyát se.
Itt volt olyan kerdes is hogy vkinek az anyja halt meg(huszoneves srác)es az volta legnagyobb gondja hogy a ruháit az exének adhatja e vagy az milyen már.
Van olyan korszak amikor semmi nem hat meg. Egy kisgyerek pl.traumatizálódott volna ha meghal az anyja. Meg egy idősebb is felfogta volna a súlyát. A huszonévesről meg kvzi lepereg még.
válasza:Mindenki máshogy áll a halálhoz és máshogy dolgozza fel.
Én magamról tudom hogy ha valaki közel áll hozzám és meghal akkor nekem kell idő ahhoz hogy feldogozzam.
De ha egy olyan ember hal meg akihez nem kötődök túlságosan akkor én sem érzek túl sok mindent, kicsit olyan mint amikor elköszönsz valakitől a reptéren, van valami érzés de nem mondanám túl erősnek.
Az meg hogy ki hol és hogyan halt meg az a hely szempontjából nem érdekel. Nem igazán hiszek ezekben a túlvilági dolgokban ezért nekem szerintem ezen könnyű túllépni.
válasza: válasza: válasza:Igen. Sőt szerintem az a “nem normális”, amikor valaki vadidegen emberek halálától is összeomlik.
Én ezt valahol mártírkodásnak is érzem - ha kötődünk valakihez, azt nyilván meggyászoljuk, de ha közünk sincs az elhunythoz, ne játsszuk már az “áldozatot”.
Legszívesebben a saját temetésemről is kitoltatnék embereket - nehogy olyanok sajnáltassák magukat, akikkel már életemben is tojunk egymásra.
válasza:Teljesen normális.
De elég nagy tetüség valaki más házában öngyinek lenni
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!