A nők miért nem olyan viccesek mint a férfiak?

"Kérdező, akkor összefoglalnád mit olvastál? Érdekelne."

Most itt csak konkrét felvetésekre reagálok és teszem hozzá a magam véleményét. Ha érdekel akkor te is meg tudod nézni. Fejtsd ki te is a véleményed.

"Egy nő/női társaság nevetése sokszor idegességet és agressziót vált ki a férfiakból és képesek őket elmondani minden vihogó hülye p.csának, csak azért, mert hangosan nevetnek. A nevető, röhögő, vihogó férifakat, vagy férfi társaságokat soha nem éri ilyen atrocitás, elítélés."

Én férfiként nem szoktam ilyesmit látni. De ha van is ilyen, szeritnem simán a humor része hogy az amit írtál. Ugyan úgy a férfiakat is ki lehet nevetni amikor le állatiasodnak. Szerintem a leg alapvetőbb hogy mindenki első sorban a saját gyarlóságán tudjon nevetni és onnantól kezdődik a humor. Legyen az férfi vagy nő. Amúgy tapasztalataim szerint nem a feriakbol váltja ki ezt hogy "mindenféle hülye vihogó pcsának mondják el" hanem ezt nők szoktak más nőkre. Nők szájából hallottam a legtöbbször ezt a jelzőt használni másik nőre. Szerintem a legnagyobb rivalizálás nem férfiak és nők között van hanem nők és nők között. Volt olyan munkahelyem (egészségügy) ahol nagyon durván szinte csak nők dolgoztak és telejsen bagatel dolgok miatt majd hogy nem egymás szemét vájták ki. De a legnagyobb munkahelyi csatározasok is más helyeken szintén nők között voltak. Persze férfiak is tudják egymást utalni vagy kifejezni ha valami nem tetszik de gyorsan lerendezik és megy tovább a munka. Nőknél ez mérgezőbb és tovább tart. Nem szorosan ide tartozik de a szülő gyerek kapcsolatok olyan fokú elmérgesedese is ahol vagy szülő vagy gyerek nem akar szoba állni egymással hosszú évekig az a leggyakrabban anya-lánya között fordul elő.

"Ezt még csak nem is azért mondom hogy dacból visszavágjak, vagy mittudomén, de a férfiak simán csak többször próbálnak viccesek lenni, aminek a jelentős része tényleg csak próba. A humoruk nagyrészt kiszámítható, mert mindenki által ismert, milliószor elmondott sztereotipiákra épít (pl ha férfiak társaságában vagyok, és van velünk egy szőke nő - pl kolléganő - aki csinál bármit amivel magára vonja a figyelmüket, akkor egy miliszekundum alatt tudom hogy kezdődni fog a szőkenőzés, és mindenki röhögcsélni fog rajta mintha ez tényleg vicces lenne)

A másik nagy kategória az infantilis humor, utalás a szexre, "kínos" testi funkciókra, olyasmikre amiket egy gyerek találna viccesnek. Személy szerint ezeket se hívnám a humor csúcsának, de mégis mindig megy rajta a nevetgélés.

A harmadik nagy kategória meg az amikor csak úgy random nonszensz dolgokat mondanak, aztán az nagyon vicces!! Ezt főleg tini fiúktól láttam, mert felnőttként általában cink, de persze nem mindig. Pl múltkor a parkban egy csapat fiú ült egy padon, elment mellettük egy néni egy tacsi kutyával, aztán az egyik megszólal hogy "rakéétaaaa" mert a kutya kicsi, de hosszú, vagy nem tudom miért.... Na olyan röhögés lett ebből, hogy levegőt is alig kaptak.

Inkább csak az van, hogy ha egy férfi jó hangulatúan mond valamit, akkor az a jó hangulat átszáll a többi emberre is, még akkor is, ha nem mondott semmi érdemlegeset az illető.

A tényleges humor egyaránt ritka nőkben is és férfiakban is."

Szerintem a humor mint olyan nem igazán magasröptű és fennkölt ahogy azt képzeled. Ez egy mesterséges leszűkítése a humor halmazának amikor azzal érvelsz hogy " sokmindenen nevetnek ami valójában nem is vicces mert az igazi humor az nem ez stb" ami halmazokat felsoroltal az így leírva nem tűnik viccesnek de néha pont attól válik nagyon-nagyon vicessé amikor valami teljesen nem oda illő helyzetben süti el valaki azt a disznóságot. A humor pont attól vicces szeritnem hogy nincsenek korlátai. Az alkalmatlan helyzetben való prosztóság sem konkrétan attól vicces amiről szól hanem attól amikor szól és ahogyan robban.

Amit leirtal példát az lehet hogy így leírva nem is tűnik viccesnek de abban az adott helyzetben mégis az volt nagyon is. Néha pont attól hogy mennyire végtelenül idétlen. Nem tudom érezhető e de sokszor valami pont azért vicces mert valójában nem is vicces...

"Nem az a válaszoló vagyok, de én nőként szoktam... ¯\_(ツ)_/¯"

Elhiszem neked, de ha egyszer tényleg azok voltatok akkor mi a problémád ezzel?

"erről kérek forrást"

Nem tudok erről neked forrast küldeni, mivel a szubjektív tapasztalatom írtam le. De az én környezetemben ez dívik. Anyám és a nővérem pl 15 éve lassan hogy nem beszél egymással.

Amit a bántalmazásról írsz az (szintén szubjektív vélemény) az kétfelé bontva : a fizikai bántalmazást természetesen testi fölényükből kifolyólag gyakrabban követik el férfiak bár hozzá kell tennem hogy borzasztóan nagy a látencia mert bár a nők is sokszor elhallgatják és nem beszélnek róla ha erőszaknak voltak áldozatai egy férfi az még annyira sem fog panaszkodni emiatt mivel ez sajnos a közvélekedés szerint ugye ciki... És itt nem a megverés van szó hanem a verésről, a fizikai erőszakról önmagában. Attól hogy valaki egyébként meg tudná védeni magát ha akarná vagy merné az nem jelenti azt hogy ő akkor automatikusan nem is áldozat. Sok ilyen férfi van aki erről egyszerűen nem hajlandó beszélni, pedig bizony verik otthon. A lelki terror az viszont nem férfi vagy női principium főleg nem a kapcsolatom belüli.