Az ilyen emberek mit éreznek, amikor másokat lehúznak?

Van egy csávó a kondiba, aki ilyen atom arrogánsan válaszol és beszél velem mindig, valamilyen oknál fogva. De ilyen tök alap dolgokat is, hogy ha pl. megkérdem tőle, hogy használja-e azt a gépet ami mellett álldogál, akkor az a válasz, hogy "Vagy igen, vagy nem, találd ki. ", "Nem, én csak dísznek vagyok itt." És ezek igazából nem bántóak, de érződik rajtuk, hogy full passzív-aggresszív.

Ma meg levittem a nővéremet, meg 3 barátnőjét a terembe, segíteni nekik elkezdeni edzeni. Tehát 4 lánnyal voltam. Odamentünk egy géphez, ami el volt állítódva, de ilyen combközelítő gép volt amit sose használtam, így nemigazán tudtam hogyan kell vissza állítani. A sztorink főszereplője ott volt 5 méterre, gondoltam megkérem, hogy segítsen már átállítani ha ő ért hozzá, hátha ennyi jóindulat van benne. Odajött, nevetett egyet, és elkezdi "Milyen férfiak vannak, egy villanykörtét nem bíznék rád, hogy becsavard." És ezt nővérem meg a társasága előtt. Körbe néz, először a csajokra, hogy lássa a reakciót, utána meg rám.. Én meg wtf? Utána meg, elmegy egy önelégült mosollyal az arcán, hogy "Szóljatok ha kell még segítség, mielőtt szétcsesztek itt mindent a terembe." És ezt így nevetve mondja.

Így olvasva nem valami nagy szám ez a történet, nem is akadtam fent rajta. Nem is ez a történet az ami kiverte a biztosítékot, hanem hogy mostanában ez a sokadik ehhez hasonló interakcióm egy idegennel. És el is gondolkoztam, hogy miért tesz valakit boldoggá az, ha egy ismeretlent szétolt a társasága előtt? Vagy ha csak szimplán utálatos egy idegennel? Legyen az a boltba, az utcán, buszon. stb.

De tényleg, miért jó beszólni egy random embernek minden előzmény nélkül? Milyen lelkivilága van annak akit ez tesz boldoggá?