Az embereknek miért van igényük extrém külsőre?

Nagyon jó - csak tetoválja ki magát a sok barom!

Így legalább első látásra tudom, hogy kiknek van degeneráltan felszínes és undorító személyisége, és így messzire el tudom őket kerülni.

"A társadalom tök jól tudott működni 50 évvel ezelőtt tetoválás, piercing, színes haj nélkül is és tulajdonképpen nem is egészséges ilyen módosításokat csinálni a testen. "

A társadalom nagyon jól tudott működni internet, autó, villámhárító stb. nélkül is 50-100 évvel ezelőtt. Ez nem érv. Ez a szokásos "régen étel se volt mégis túléltük" monológ.

" Van persze különbség, mert egy kisebb, ízlésesebb még szép is lehet, de mikor nyakig ki van varrva valaki, az teljesen elveszi a személyiségét, mindenki csak ezt fogja benne látni."

Ezek egyéni preferenciák. Neked egy kisebb az ízléses és szép, másnak meg ha valaki nyakig ki van varrva. Van olyan nő, aki szóba se állna egy hosszú hajú férfival, mert számára az férfiatlan, van olyan nő aki pedig azt vallja, hogy a hosszú hajú férfiak a férfiasak. Na most akkor?

Ezek az önkifejezés részei, mindenki azt csinál a testével, hajával, bőrével amit akar. Én sosem tetoválnám ki magam nyakig (1 tetkóm sincs, majd talán 1x lesz), de teljesen el tudom fogadni azt, ha valaki szerint az szép és kifejező. Az ő dolga. Soha az életben nem kellene hosszú haj, mindig is 0mm és 1.3 centi között volt a hajam. Ettől függetlenül ha valaki úgy érzi jól magát hogy hosszú a haja... Tőlem aztán. Ha ő ettől érzi magát szépnek, vagy jónak vagy csak ez tetszik neki, miért ne? Nem nekem kel tetszenie és megfelelnie.

Szerintem ez leginkább önbizalomhiány kompenzálás. A külső átalakítással probál kitűnni, menő lenni, elismerést kapni, mert nem hinném, hogy valójában bárkinek is tetszenének ezek a gusztustalan átalakítások.

Egyéniségmentes divathajak. Gusztustalan vasdarabok, agyontetoválva bőr, ami ugy nézki, mintha valami fertőzőbetegsége lenne.

A megjelenési momentumoknak van egy primer és egy secunder üzenete. A legtöbben nem tudják, épp ezért nem is tudatosan üzennek secunder másoknak, innen persze jönnek a félreértések.

Akik rajzlapnak vagy rajztáblának képzelik a testüket, szintén ilyen momentumoknak vetik alá magukat.

"A társadalom tök jól tudott működni 50 évvel ezelőtt tetoválás, piercing, színes haj nélkül is"

Igen, 50 évvel ezelőtt a nagy többség nem viselt ilyesmit, mert az volt a szokás. 300 évvel ezelőtt meg pl. Franciaországban a gazdag és előkelő férfiak élénkpiros, magas sarkú cipőt viseltek, hátközépig érő göndör parókával, mert az volt a szokás. Honfoglaló őseink - nők és férfiak egyaránt - hosszú hajat hordtak, furán néztek arra, akinek rövid volt a haja.

Hogy mi az extrém, az nézőpont kérdése.

"ez a személyiségem része"

Na, itt a lényeg!

Az emberek a megjelenésüket a személyiségükhöz, jelleműkhöz igazítják. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megjelenéssel behatárolják azt a kört, akinek a figyelmét felkeltik, akik társaságát be fogják vonzani, és persze azok körét is, akik elítélik őket.

Minden momentumnak megvannak a "párjai" és megvannak azon "kritikusai", akik mindenképp ignorálni fogják a társaságukat. A gond ott kezdődik, ha egy X ember a szándékaiban olyan megjelenési formát követ, hogy az A embert megfogja, de háttértudás híján ez az A ember ignorálni fogja momentumai miatt, helyette B embert vonzza be, amely B ember jellemben ég és föld az A-hoz képest.

A tetteinket megválaszthatjuk, a következményeit nem.