Olyan életet éltetek/éltek, amilyet szeretnétek?

Nem.

Napi 8 órát rohadok heti 5 nap a laptop előtt, amit szellemi munkának gúnyolnak, de itt Keleten akármit csinálsz, de tényleg akármit, az csak arra van, hogy a többi ország szarját lapátold.

Min változtatnék? Elhúzok erről a trágyatelepről.

Nem, mert akkor anyukám élne és meggyógyult volna a daganatos betegségéből.

Ha ezt a sajnálatos tényt nem vesszük figyelembe, akkor igen, magamból igyekszem kihozni a maximumot, álmaimat is megvalósítom. Munkámat szeretem, sikeres vagyok benne, kollégáim szeretnek, páromat is szeretem, saját hitelmentes lakásunk van, tavaly és idén külföldön nyaraltunk, jövőre is tervezünk legalább egy külföldi utat.

Mindenki saját életének a kovácsa. Kérdező, ha neked valami nem tetszik az életedben, akkor ki vagy mi gátol téged abban, hogy ezen változtass? Mit teszel azért, hogy olyan életet élj, amilyet szeretnél?

Kérdező: Te mit teszel azért, hogy beteljesítsd ezeket az álmaidat - és ha nem teszel, akkor miért nem?

Szerintem az álmodozással az a fő gond, hogy az ember elfogadja, hogy ezek csak álmok és soha nem válnak valóra, így hajlamos nem is tenni érte, hogy valóra váltsa őket. Sokak szerint a szavaknak teremtő ereje van. Ha álomnak nevezel valamit, akkor az igen jó eséllyel nem fog valóra válni, mert nem hiszel benne, hogy lehetséges. Ha célnak, vagy tervnek nevezed, akkor máris sokkal valósabbá válik, lehetségesebbnek, megvalósíthatóbbnak érzed és tenni is hajlamosabb vagy érte, hogy elérhesd őket, hiszen már nem csak egy álom, hanem terv és cél, vagyis sokkal valósabb, elérhetőbb.

Persze a célok kitűzése, találomra tervezgetés is édes kevés önmagában, de ha álom helyett célnak/tervnek nevezel valamit, akkor sokkal komolyabban veszi az ember és tenni is hajlamosabb értük. A cél persze még mindig kevés önmagában. A célhoz meg is kell tervezni az oda vezető utat és az apróbb lépéseket, aztán pedig el is kell kezdeni dolgozni érte, hogy az úton haladni kezdj és elkezdd sorban teljesíteni, megvalósítani a kitűzött célokat.

Amit nagyon sokan elrontanak a tervekkel és célokkal is, hogy megfoghatatlan, definiálatlan, illetve lehetetlenül nagy célokat tűznek ki. Pl. sokat olvasni, megtanulni egy nyelvet, bejárni a világot, eljutni szép helyekre. Ezek mind elnagyoltak, nem teljesíthető, mert nem konkrét és olyan méretű, hogy egy lépésben nem kivitelezhető. Ha ezek helyett az elnagyolt dolgok helyett konkrét, egyértelmű és mérhető célokat jelölsz ki, azok már teljesíthetővé válnak és innentől már a teljesítésükhöz szükséges elemibb lépéseket is sokkal könnyebb kidolgozni. Pl. Sokat olvasni relatív. Kinek mi a sok? Viszont ha azt mondod, hogy minden nap elolvasol 10 oldalt egy könyvből, az mérhető, egyértelműen teljesíthető és ha következetesen meg is teszed minden nap, akkor előbb-utóbb kijelentheted, hogy te sokat olvastál. Ha nem csak 10 oldalt olvasol, hanem többet, akkor még többet fogsz olvasni, ami szintén nem lehetetlen. Viszont ha el se kezded, mert a kevéssel nem éred be, csak vágyakozol a sokra, akkor a kevés se lesz meg és sok se lesz belőle soha.

Az nem mérhető, hogy megtanultál-e egy nyelven vagy sem, mert itt is sok féle szint és mélység létezik. De ha azt tűzöd ki célként, hogy egy éven belül alapfokú nyelvvizsgát tegyél egy adott nyelvből, az elég konkrét vizsgakövetelményekkel, elsajátítandó tudásanyaggal rendelkezik, létezik rá tanmenet, módszertan és mivel határidőt is rendeltél hozzá, konkrétan mérhető, hogy mennyire haladsz a célod felé, kell-e hozzá még több időt, energiát befektetned, vagy kényelmesen teljesíteni tudod majd. Persze itt is vannak elemibb lépések, amikre fel lehet bontani a nagy célt, mert ahhoz, hogy egy év alatt letedd a tervezett nyelvvizsgát, hetente meg kell tanulnod egy fejezetet a nyelvkönyvből, ki kell szótáraznod hetente x darab idegen szót, hogy meglegyen a szükséges szókincsed, meg kell hallgatnod y darab hanganyagot, végig kell csinálnod z darab társalgási helyzetgyakorlatot, stb.

Ugyanígy lehetetlen "bejárni a világot", mert ez a kifejezés konkértan semmit nem jelent. De ha kitűzöd célként, hogy minden évben elutazol legalább egy új helyre, ahol még nem jártál, akkor idővel egyre közelebb kerülhetsz hozzá, hogy talán már joggal mondhatod magadról, hogy "bejártad a világot".

Amerikában, de nyugat-Európában is kimondottan szokás, hogy a fiatalok huszon éves korukban fél-egy-két évre elmennek utazgatni, barangolni. Egyrészt világot látnak, új embereket ismernek, meg másrészt fontos élettapasztalatokra is szert tesznek vele, hogyan tudják a problémáikat megoldani, nehézségeket leküzdeni, ami sokat segíthet benne, hogy később sikeresebb, értékesebb felnőtt életet tudjanak élni.

Azért is pont ebben a korban szokás, mert ilyenkor még ott van mögöttük a család, akik eddig még jobbára eltartják őket, ilyenkor még nincs állandó munkahelyük, saját gyerekeik, egyéb kötöttségeik, amik korlátoznák ezt a szabadságot, de már felnőttek annyira, hogy önálló döntéseket tudjanak hozni és valószínűleg az élményeik is maradandóak lesznek, pozitívan hatnak a későbbi életükre.

(Többek közt ezt is támogatja az ERASMUS és egy csomó más egyéb nemzetközi program is, hogy a fiatalok világot láthassanak, külföldi egyetemeken is tanulhassanak.)

Nyilván a család anyagi háttere és lehetőségei, körülményei nagyban befolyásolják, hogy ez az utazás mennyire csak szállodáról szállodára vándorlás lesz, vagy inkább stoppolás, sátrazás, hosztelekben, vagy couch surfingen csövezés, netán akár egy-egy uticélnál alkalmi munkából pénz keresés.

Persze Amerikában és nyugat-Európában sok felé divat későbbi életszakaszokban is, hogy a társadalom elfogadja, sőt a munkahely (akár anyagilag is, de erkölcsileg mindenképp) támogatja, hogy egy dolgozó gap yearre, sabaticalra menjen. Vagyis otthagyja a munkahelyét akár fél-egy évre is és elmegy valahova pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni, hogy kiszakadjon a mindennapi mókuskerékből. Így kevésbé égjen ki a munkahelyen - és ha a munkahely ezt támogatja azzal, hogy nem kell felmondani, hanem felvesznek a helyére egy ideiglenes embert és aztán vissza várják tovább dolgozni, az mindenkinek jobb, mintha állandó és tartós személy csere

lenne, meg a dolgozó is nagyobb létbiztonság mellett tudja bevállalni az utazást, kikapcsolódást, mert tudhatja, hogy a munkahelye megvárja és van hova visszamennie.

Az meg kimondottan egyre gyakoribb trend (és szerintem a videód is inkább erre példa), hogy valaki útnak indul és ha már úgyis utazik, meg sok érdekes dolgot lát, akkor elkezd róla blogolni, vlogolni, nagy követőtábort épít, influencerré válik. Ezzel együtt szponzorokat is talál, akik fizetnek érte, hogy megjelenjenek a közönsége előtt. Ezekből a hirdetésekből az utazásai, amik miatt követik többé vagy kevésbé önfenntartóvá is válhatnak. Hiszen már hirdetők fizetik érte, hogy utazzon. Lehet, hogy ez csak részben fedezi a költségeket, de a semminél az is több. Ha meg teljes egészében fedezi a költségeket, vagy akár több is a bevétel, mint amennyiből az utazás kijön, az már tiszta nyereség és meg is valósult, hogy abból élsz, amit csinálni szeretsz.

Van akinek önmagában az utazásról szóló tartalmakkal sikerül, megvalósítania, hogy meg tudjon élni, mások egyéb munkát, vagy akár több féle munkát is végeznek mellette. Csak az, hogy mást is dolgoznak nem, vagy sokkal kevésbé jelenik meg az ilyen videókban, mert egyrészt nem is annyira izgalmas, hogy ők egyébként könyvelőként, marketingesként, programozóként, vagy akármilyen egyéb adminisztratív munkakörben dolgoznak a laptopjukon. Na meg a menőség faktort is csökkenti, ha kiderül, hogy egyébként nem csak úgy önmagában nagyon menő az élet, hanem dolgozni is kell mellette.

Egyébként az egyik legfőbb gazdasági szabály, hogy mindig több lábon érdemes állni, így még ha esetleg kijönne is az egész utazgatás és megélhetés egyetlen bevételi forrásból (mindegy, hogy az egy főállás, alkalmi munkák, vagy hirdetők támogatása), akkor is érdemes minél több lábon állni, hogy nagyobb anyagi biztonságban legyél. Ezért aztán aki csak teheti, kombinálni szokta ezeket a megoldásokat. Így nem csak épphogy kijön a megélhetéshez szükséges bevétel, hanem mellette tartalékolni, vagyont felhalmozni is képes, ami később bármikor jól jöhet.

Hogy ki számít átlag amerikainak, vagy átlag magyarnak, az nagyon szubjektív. Én kimondottan sok olyat ismerek, akik sokat utaznak ilyen és hasonló helyekre, sőt én is viszonylag sokat utazom.

Az egyik lehetőség, hogy van egy fix munkaidős főállásod és az ott megkeresett pénzből normál és hosszú hétvégéken, meg szabadság idején utazol. Ilyenkor megy a sakkozás a szabadnapokkal, szabadságokkal, de azért így is lehet elég sokat és szép helyekre utazni.

Olyat is ismerek, akinek sikerült a munkahelyén elérni, hogy mindenféle projekt munkákkal, külön feladatokkal, túlórákkal, hétvégi munkákkal plussz szabadnapokat kapjon a hivatalos szabin felül. Így néha rátesz a szabadidő rovására extra munkával, viszont a főnökei ezt extra szabadnapokkal jutalmazzák, amiket tömbösítve a normál szabival együtt ki tud venni, így jóval hosszabb szabadságra tud elmenni.

A költségekkel is lehet ehhez hasonlóan sakkozni. Van, aki minden nap beül egy kávézóba, cukrászdába, gyors, vagy épp hagyományos étteremben kajál rendszeresen, készételeket vesz otthonra is, meg rendszeresen eljár moziba, bulizni, egyéb helyeken költi a pénzét. Más meg inkább főz, spórol a kaján és a hébe-hóba megejthető luxus költségek árát inkább félreteszi, hogy több jusson utazásra.

Ismerek olyat, akinek a munkahelye rugalmas a home office-al, nem csak heti 1-2 alkalommal dolgozhat otthonról, hanem akár több hétig is, így nyugodtan elutazhat bárhova és tud onnan is dolgozni. Persze erre mondhatod, hogy nem azért utazol el, hogy ott dolgoznod kelljen. Csakhogy nagyon más ám úgy dolgozni, hogy munka közben az ablakból a hegyeket, tengert, esőerdőt, vagy bármi általad választott szép dolgot látsz és amint letetted a munkát, mehetsz kirándulni, csobbanni a tengerben, vagy akármi egyebet csinálni.

Olyanokat is ismerek, akik fogták a hátizsákjukat, neki lódultak a világnak és amelyik hely megtetszett nekik, ott helyben kerestek maguknak munkát. Mosogatnak étteremben, takarítanak a szállásukon, csinálják, amit tudnak. Nem álom munka, de arra elég, hogy segítsen megélni, amíg ott tartózkodnak, így nem fogy a megspórolt pénz. Ha a szállásra és a kajára elég, már megérte nekik.

Olyanról is tudok, aki pl. összepakolta az utazáshoz szükséges cuccait és minden mást, így a kocsiját, asztali számítógépét és a magyarországi lakását is eladta, hogy legyen pénze világ körül utazgatni. Hiszen, ha úgyis a világ másik felén van, akkor teljesen felesleges pénzkidobás itthon fenntartania egy lakást, amiben a használaton kívüli cuccait tárolja. Bizonyos szempontból persze így földön futóvá vált. Másfelől viszont bárhova mehet kötöttségek nélkül.

Nyilván, ha azért vannak itthon rokonaid, barátaid, akkor hazajönni is könnyebb néha, de ha már berendezkedtél egy olyan életre, hogy bárhonnan tudsz dolgozni, akkor az sem gond, hogy akár itthon is csak átmeneti szállásokon élj.

Ajánlom inspirálódásként Tim Ferriss: 4 órás munkahét és Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá című könyvét. Mindkettő

Az egyik legfontosabb lépés az ilyen célok valóra váltása felé, hogy nem csak álmodozol róla, hanem elkezdesz dolgozni azon, hogyan tudod megvalósítani.

Mi az a hely, ahova el szeretnél jutni, milyen megközelítési lehetőségei vannak, melyik mennyibe kerül, mennyi időbe telik, hogyan tudsz annyi időt és pénzt előteremteni. Aztán elkezdesz dolgozni rajta, hogy ez sikerüljön.

Nyilván, ha alacsony képzettségű segéd- vagy betanított munkás vagy rossz fizetéssel, akkor lényegesen rosszabbak a lehetőségeid, mint egy magasabban képzett, jobban fizetett munkakörben. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen képességeid, tudásod van, az milyen jobban fizető munkára tehet alkalmassá. Milyen képzésekkel, hogyan tudnál jobban fizető munkát találni.

Amit a legtöbb ember figyelmen kívül hagy, hogy minél jobban értesz a pénzügyekhez, annál jobb gazdasági döntéseket tudsz hozni a saját életedben is, a munkahelyed számára is értékesebb munkaerővé válhatsz általa és ha saját vállalkozásba kezdesz, annak a működését is nagyobb eséllyel tudod jól irányítani, ha értesz a pénzügyek működéséhez. Na meg akár az utazás szervezése kapcsán is rengeteg felmerülő dolgot sikeresebben tudsz megoldani, ha jobban képben vagy a gazdasági összefüggésekkel. Éppen ezért az egyik legjobban megtérülő tudás, amit bárki szerezhet a gazdaság minél alaposabb ismerete.