Olyan életet éltetek/éltek, amilyet szeretnétek?

Azt hittem egy csíra gyárimunkás leszek, de megnyertem a hatos lottót és nem így lett.

Mivel annyi eszem volt, hogy ne magam kezeljem a pénzt - sok helyen olvastam, hogy nem jó, mert úgy hamar elherdálja az aki nem ért hozzá - így felbéreltem egy pénzügyi szakit, aki segített / mai napig segít befektetni, azóta a hozamokból élek.

Nem így terveztem az életemet, de örülök, hogy így alakult.

Nem, a célom az volt ennyi idősen (26 éves), hogy lesz saját pici lakásom (nem a fővárosban) hitelre, lesz egy tartós kapcsolatom, aminél lassan már téma lesz a házasság, és a barátaimmal heti 1 alkalommal összetudunk ülni dumálni, mint a filmekben, esetleg nyaralás, de az csak extra.

Ehhez képest a lakás egyre elérhetetlenebb az árak, és a kedvezőtlen hitel miatt, az inflációval nem tartják a lépést a fizetések, ezért az életminőségem is romlik, barátnőm az mondjuk van, de a barátaim eltávolodtak tőlem, meg egymástól is, 2 havonta ha összetudunk ülni esetleg.

Mellette ott van a dilemma a fejemben, hogy akkor most maradni kéne az országban, vagy elhagyni azt, (itthon minden összeomlik + korrupció vs kint sem biztos, hogy jobb és ott mégsem érzed otthon magad) + rám hatással van a közösségi média is negatívan, mert mindenhonnan azt látom, hogy mindenki nyaral több helyen külföldön szinte, mindenki nagyon boldog, egyik hotelből a másikba, Tiktokon meg ex hivatásos prostik keresnek live-onként több száz ezret, mert mindenki ajándékot küld nekik cserébe, hogy beolvassák a nevüket, és egy hónapban annyit megkeresnek, amennyit egy év alatt talán, szóval a közösségi média is eléggé lehúz.

Szvsz nem élek úgy, ahogy gondoltam, hogy ennyi idősen fogok élni, talán majd a következő 5 évben rendeződnek a dolgok.

Nem gondoltam, hogy szingli leszek még 30 évesen.

De azt se, hogy sikeresen átképzem magam arra, amire, elvégzem a szakot, amit, mindezt munka mellett.

Meg azt se, hogy ilyen mennyiségben fogok sportolni.

Viszont nekem egyértelműen nincsen maradásom az országban. Sokminden lesz kifejezetten nehezebb kint (itthon van lakásom, nomeg szingliként kimenni, esetleg ott ismerkedni, plusz a szabadidőm a sport mellett el fog menni nyelvtanulásra és home office is alig, ha lesz, legalábbis az első időkben), de bele kell vágni, már meg is tettem az első néhány lépést, így az első álláspályázat is megvolt.

Ja, hogy az álomélet?

Svájcban, egy velem egykorú férjjel, 2 kutyával.

Kisebb település szélén, lehetőleg kertes házban.

Maximum 30 órában dolgoznék a jelenlegi szakmámban teljes távmunkában, mellette rengeteg sport, a világ maratonjait járnám, ahol 3 órán belül érnék célba, azért teljesítenék néhány Ironman 70.3-at is (az a féltáv).

Szabadidőben pici konyhakert gondozása, fotózás, túrázás és futás, bicaj, úszás a férjemmel és egyedül is.

Ebből nem tudom, mi reális.

Jelenleg más országot nézek, ami olcsóbb és ahol már vannak kint barátaim (hogy ne teljesen egyedül legyek).

Ilyen sportteljesítmény nem reális, de a sport fontos számomra.

Férjem szerintem nem lesz. :'D