Ha nem akartok válaszolni valakinek, akkor elolvassátok az üzenetet, és nem írtok vissza, vagy szimplán meg sem nyitjátok?

1. Ha bunko stilusban ir nekem, egybol megy tiltolistara

2. Ha kamuprofil, akkor tiltas

3. Ha normalisan ir vagy valamit kerdez, akkor termeszetesen valaszolok

"És ha mondjuk rokoni, vagy haveri kapcsolat van, akiket már sok-sok éve ismertek, csak pl. sokszor ír, és már kicsit idegesítő? Akkor hogy adjátok ezt tudtára? Láttázod, de nem válaszolsz? Vagy inkább meg sem nyitod?

És ilyenkor mi a reakció? Nem gyanús, hogy amúgy elérhető vagy, csak nem írsz vissza? Nem szólnak ezért?"

***

Én nem vagyok a jeleknek a híve.

Ha egyszerűen csak olyan intenzitással ír, amihez nincs kapacitásom, de emberileg bajom nincs, nem kell a tudtára adnom semmit. Ha nem azonnal reagálok, akkor nem azért teszem, hogy megleckéztessem, hanem, mert nem értem rá se akkor amikor írt, se az utána levő időszakban, hogy leüljek és nyugiban válaszoljak.

Ezért én, ha azt látom, hogy valaki napokig nem reagál, nyilván nem arra gondolok egyből, hogy elege lett belőlem, csak arra, hogy nem ért rá.

Ebből kiindulva, ha én úgy érzem, hogy valaki egy határt feszeget, úgy viszonyul hozzá, ami nem fér bele a kapcsolatunkba, akkor nem az a megfelelő reakció, hogy nem válaszolok, mert ebből maximum annyit ért meg, hogy nem érek rá.

Mivel mind emberek vagyunk, ezért nem szeretnénk a másikat megsérteni, de szerintem szépen meg lehet fogalmazni egy üzenetben a gondolatainkat vagy le lehet vele ülni beszélni.

Nem azt kell vele éreztetni, hogy ő most átlépett egy határt és elég volt belőle.

Azt kell kiemelni, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket szeretnénk, ha a jövőben mellőzne.

Ugyanígy, ha ő elvárja az azonnali választ és túlságosan sok alkalommal keres, tehát az elvárása nem teljesíthető, el lehet magyarázni, hogy ez és az a napi teendőnk, ami megakadályoz a Messenger folyamatos használatától, így sajnos nem tudunk minden alkalommal reagálni.

A gimnazista éveimben én amikor beteg voltam, mindig a tanítás végén írtam egy osztálytársnőmnek egy sms-t, hogy majd küldje el, mi a lecke, mi volt a suliban.

Egyik nap felment az MSN-re és ott nagyon udvariasan megfogalmazta, hogy neki egyrészt ez kicsit sok, hogy ahogy kicsengetnek az utolsó óráról már jön az sms, másrészt az sms díját is ha felszorozzuk több napra, neki ez sok pénzét elveszi, plusz neki is idő, amíg megfogalmazza és összeírja, mi volt a suliban és néha ez több sms és ő szeretne megkérni, hogy ezeket tartsam figyelemben.

Nagyon jólesett, hogy ezt így megírta és a mai napig hálás vagyok érte. Utána odafigyeltem, hogy mindig mástól kérjem a leckét, illetve megvártam, amíg bejöttek az osztálytársak MSN-re (akkor még ez volt és nem a Fb Messenger), mert az azt jelentette, hogy már otthon vannak nyugiban, plusz pénzbe se került ott írni és ott kértem el a leckét meg kérdeztem, hogy mi volt a suliban.