Normális egy nőnél az, hogy egy bizonyos kor felett a szüleivel lakik?

Itt azzal az alapvető hozzáállással van a baj, hogy mindenki annyira szeretne kitörni és többnek látszani, hogy kialakult egy olyan általános szokás, hogy lenézik és kirekesztik azt az embert, aki hiányt szenved abból, amiből általánosságból is hiány van. (jelen esetben saját lakás), és rendes voltam, mert más dolgot nem írtam le.

Majd én leírom. Nincs motivációja arra, hogy befogadják ezek a magamutogató (senkik), éppen ezért nem is feltétlenül törekszik az effajta önmegvalósításra, megelégszik egy szerényebb élettel, ő lesz a "proli", vagy akivel nem törődünk, mert azt se tudjuk hogy a világon van, egyszerűen semmibe vesszük, nem számít.

Mindezek nőnél nem igazak.

A lényeg hogy ne maradjak alul és mentsem ami menthető és tapossak-tapossak felfelé. Ez ennek a pszichológiája. Borzasztóan félünk a kirekesztéstől és a bukástól.

A vége pont az lesz, hogy hatalmasat fogunk bukni, még ha el is fogad minket valamennyire a társadalom. Farkába harapó kígyó. A félelem oda űz, amitől a legjobban félünk.

És ez nem az átlag szegény ember mentalitás. Afrikában van ahol még rosszabb állapotok vannak, lakhatásilag is, ruházatilag is, anyagilag is. De valahogy ott nem ez az égő, lekezelő, látszatra adó, letaposó hozzáállás van.

Miért? Mert a nyugati ember hiánytudatban szenved, a keleti meg bőségtudatban, értékeli azt amije van, számára ez a természetes, olykor meg se fogalmazódik benne hogy ki kéne törnie, annyira elfogadja az életét. Nincs az a taposás, idegőrlő bizonyítási vágy, ambíció, versenyszellem, ami a nyugati világban. És milyen érdekes, hogy mi sokkal betegesebbek is vagyunk.

Tulajdonképpen erre megy rá az egész életünk hogy kitörjünk és elfogadtassuk magunkat, akár olyan áron is hogy többnek látszunk mint akik vagyunk. Az egész egy nagy taposómalom, hajtás az elfogadásért, egy kompenzáció a kisebbrendűségi érzésünk miatt. Aki nem fogadja el a helyét a világban, az nem is találja, csak folyton menne máshová, mint ahol van. Az elégedetlenség a hajtómotor és csak akkor áll le, ha leállítják.

Ilyenkor mindig az a végső kérdés, enélkül meg enélkül meg enélkül ki vagy, mit ér az életed? És sokan ezt már nem bírják, belereccsennek.