Rettentően türelmetlen és mérges vagyok, mit tehetnék?

Nagyon hamar feltudnak húzni, nagyon ideges tudok lenni. Ha olyan szituáció van, akkor csak flegma és kicsit bunkóbb leszek, próbálom azért tartani magam nyilvánosan. Ha más emberek között vagyok, akiket régebb óta ismerek például, akkor simán dühös leszek és veszekszem is.

Nagyon sok mindentől kiakadok viszonylag hamar, az emberektől már néhány megszólalásuk után is. Idegesítenek nagyon az emberek, teljesen feszült vagyok és nem akarok velük beszélni, se semmit úgy általában.Nagyon sok buta ember van, nagyon sok primitív és irritáló, rosszindulatú ember. A tömegközlekedésen kb. tömeggyilkos hajlamaim vannak, amikor beáll az arcomba valaki, vagy lökdösnek. Értelemszerűen senkit nem tudnék meggyilkolni, de nagyon nagyon frusztált vagyok és rettentő hamar felidegesítem akár magamat, akár mások engem (nem mindig szándékosan gondolom.) Amikor elszakad a cérna, akkor megesik, hogy kisírom magam, próbálok utána egy pozitív hullámmal újraéledni, de nem sok sikerrel. Szeretnék kedves lenni és jó lelkű, pozitív kisugárzású valahol a lelkem mélyén, de nem megy. Van bennem egy állandó feszültség.

Azt gyanítom, hogy az életemben lévő kurdok az egyik okai, annak hogy mit érzek. De sajnos ezeken változtatni már nem tudok. Ha valahol félre megy valakinek az élete akkor már nem lehet helyrehozni. Gondolok itt most a továbbtanulásra, munkahelyre, párkapcsolatra például. Utálom a munkámat, a szakmámat, ha lehetne mást tanulnék, de már késő váltani. Úgy eléggé laposnak és unalmasnak érzem az életem, voltak vágyaim, de sajnos nem tudtam őket megvalósítani. Úgy érzem hiába gürizek sosem fogok egyről a kettőre jutni. Ez nem az a hely, ahol tisztességes munkával halad az ember előre. Egy helyben állok és csak azt látom, hogy más két fűszálat nem tesz keresztbe, mégis pl. körbeutazza a világot, nem tudom miből persze, de én meg évek óta nem jutok el olyan helyre, ahova régóta vágyom, mert hiába dolgozom, mint az ökör nem elég semmire. Van amúgy diplomám, de az albérlet árak, a megélhetés miatt sajnos minden pénz elúszik szinte, pedig ahhoz képest nem is durván sz@r a fizetésem. Irigység is van bennem, szégyenlem leírni, de ez az igazság. Igazságtalannak érzem az életet.Teljesen kihalt belőlem már minden érzés szinte, szeretnék újra olyan lenni, mint gyerekként amikor voltak terveim, hogy majd ez leszek, az leszek, ide megyek ezt fogom csinálni stb. A motivációm felnőtt koromra teljesen elveszett.