Annyira mérges vagyok. Hogyan nyugodjak le?

Inkább használd arra a haragod, hogy végleg kirúgod az életedből ezt a barmot és letiltod minden platformon

Pontosan, ahogy mondta az ismerősöd:"szard már le". Valószínűleg ő is leszar téged. Kicsi talán többet láttál a "kapcsolatotok a", mint amennyi volt benne. Kerüld nagy ívben!

Gyerekkoromban tanított nekünk az egyik olvasmány valami olyasmit, hogy "Amit adsz, azt úgy add, hogy el is fogadhassák!" - Csak érintőlegesen vág ide, - bocsi, ha nem érzed teljesnek a dolgot, akkor igazad van! Ezzel csak azt akartam mondani számodra, hogy ne számításból kedveskedjünk egy másik embernek, mert bár valóban jól esik a viszonzás intézménye a dolgokban, de nem törvényszerű, hogy visszakapod, vagy úgy kapod vissza a gesztust a jövőben, mint ahogyan azt te gondolnád. Nem állítom, hogy az a helyes, amely vonal mentén én intézem a dolgaimat, de nálam az ajándékozás úgy működik, hogy azért teszem, mert helyesnek vélem, úgy vélem, örömet okozom vele a megajándékozottnak, megtehetem, ugyanakkor számolok azzal, hogy semmi viszonzás nem fog a jövőben történni ebből az irányból. Tudok és szeretek is gáláns lenni, lehet, hogy ezért vélem kisstílűnek azt a megközelítést, hogy felháborodom, ha nem azt kapom, amire számítottam - főleg az arányokat tekintve. ajándékozásnál fontos szempont nálam az is, hogy valódi meglepetésként élje meg az ajándékozott a gesztusomat, - az esetek 90 %-ában esélye nincs számítania a történésekre az ajándékozottnak, mert spontán döntés eredményeként ajándékozom meg. Igyekszem arra is törekedni, hogy hasznos legyen az ajándékozottnak a tárgy, amelyet tőlem kap, - teszem azt, nem biztos, hogy örülne egy tanyai ház tulajdonosa, ha kapna tőlem egy újabb köcsögöt, amelyre már kerítés-ág sem jut.