Csak nekem ilyen unalmas az életem? Én unok meg mindent ilyen hamar? Meg leszek ilyen mérges apróbb dolgokon?

Dögunalom. Mindegy mit csinálok nem segít. Mindegy mibe kezdek kisebb idő után elvesztem az érdeklődésem. Nyakamon az iskola, de semmi motiváltságom tanulni, a pénzem is elfogy lassan, de a munka is egy unalmas körforgás. Ugyanaz mindig. Hiába bulizok meg ismerkedek vagy kezdek bele új dolgokba nem segít. Kisebb időre lekötnek aztán elegem lesz belőlük. Úgy érzem magam mint aki nem is él. Mostanában szoktam arra gondolni hogy azt csinálom meg azt mondom ami elsőnek eszembe jut, hogy jobban magamat adjam hátha ez változtat valamin, de sokszor abszurd dolgok jutnak eszembe... például ha valaki idegesít mellettem legszívesebben megütném gondolkozás nélkül hogy fogja be vagy csak tűnjön el a közelemből. Ennél rosszabbak is szoktak lenni a fejemben. Persze tudom hogy ez se segítene semmit csak a pillanatnyi feszültségemet élném ki rajta. Kisebb idő után valószínűleg ugyanúgy érezném magam mint előtte. A másik csak én gurulok be ilyen hamar? Nem látszódik rajtam mert általában jó a poker arcom meg nem dühöngök. De néha mikor valaki megakarja mondani hogy mit csináljak vagy hogy ez meg az kötelező ezért jó lenne ha csinálnám vagyis főnökösködik(mikor dolgoztam a főnökeim ha így viselkedtek akkor is eléggé dühös tudtam lenni mondjuk inkább szerettek szóval aligha volt összetűzésem de mindegy), akkor azt érzem mintha elpattanna valami a fejemben vagy nem is tudom megmagyarázni. Amúgy ritka ha emiatt nekem állnának ahogy hallom inkább ijesztőnek meg komolynak tartanak. Szóval nem szoktak velem veszekedni. Ennyi izgalom se történik velem. Na mindegy ti is szoktatok így érezni?