Ismersz olyan embert, akinek mindig szüksége van a drámàra?

Igen. Az anyukám. Sajnos ha nincs valami épp az asztalon, akkor felhozza az ezer éves múltat. Már nem lehet lenevelni erről egy 56 éves asszonyt, de ő az, akire azt mondod, tipikus magyar. Semmi sem jó neki. Olyan, mint egy google kereső: nem engedi, hogy befejezd a mondatot, már találgat :D Ha megkérdezem, hogy van, sosem mondta még nekem a 30 év alatt, hogy minden rendben, semmi baj. Mindig kell valamit kicsit nyekeregni, mártírkodni. Én már hozzászoktam, de a tesóm emiatt képtelen vele beszélgetni annyit, mint én, ha lehet, nem is keresi őt már.

A másik egy kollégám, aki mindenen megsértődik, és nagyon vigyázni kell, mit mondasz neki, mert kiforgatja a szavaidat, és utána napokig pörög rajta. Legyen ez egy teljesen általános dolog, amit te már rég elfelejtesz. Mondjuk viccből azt mondod neki: hogy áll a hajad te! -és erre két napig képes letargiába esni, hogy neki milyen volt akkor a haja, ez mennyire "ciki" és hogy nem e haragszom, mert megsértődött. - De nem, nem haragszom. - De biztos??? és képes felhívni otthon, hogy "megbeszéljük, mert őt bántja. Nehéz eset na :D

Olykor vállon veregetem magam, hogy hogy bírom...