Soha nem érdekelt a múlt, jövő, emberek, egyszerűen semleges minden számomra gyerekkorom óta. Mi a bajom?

Egyebkent a pszichopatia tenyleg nem butasag, de egyreszt a sok hulye krimi masreszt a sok internet diagnoszta miatt a szo valodi jelentesere nem is gondolnak.

Az esetek tobbsegeben nem hidegveru gyilkosok, hanem munkajukban sikeres emberek.

Kozvetlenul lattam ilyen embert felnoni. Az anyja nem tudta eldonteni, szereti-e a gyerek egyaltalan, nem mutatott emberi erzelmeket. Maga valasztott ki egy sportot, es mint valami kis harcos, hidegben sotetben hajnalban ment edzesre betegen is. Mindenki szeretne vele baratkozni, szerelmesek bele, o pedig baratkozik, de ki is mondja, nem szereti oket, nem szamit, hogy mit gondolnak.

Nem gazol at senkin, nem szemet, de se szerelmi banat, se csalodas, csak egy nagyon erosnek latszas, masokkal semmit meg nem osztas latszik, es kozelallok szerint titokban sem gyenge, egyszeruen olyan, mintha nem lennenek erzesei.

Jelenorientált vagy. A jelenre koncentrálsz. Vagy úgy, hogy a jelen örömei érdekelnek csak, azaz hedonista vagy és nagy élvezettel élsz a mának, a finom ételek, jó zenék és jó bulik érdekelnek, de csak addig, amíg tartanak és ott vagy, vagy pedig sorsszerűségnek éled meg a jelent és mindig arra gondolsz, hogy ennek így kellett történnie, azért van ez pont így.

Az Időparadoxon c. pszichológia könyv szerint ilyenek a jelen időre koncentráló emberek, akiket nem érdekel múlt és jövő, csak a jelennel foglalkoznak.

Ajánlom ezt a könyvet, kérdező? Philip Zimbardo írta.