Ha voltatok COVID-osak, örültetek, hogy elkaptátok, vagy inkább szomorúak voltatok, esetleg semlegesen érintett? Ki hogyan élte meg?

Nekem nagyon rosszkor jött a karantén. Úgy kellett nem kid pénzért hozatnom a kaját egyesül élek

Fôleg, Hogy valszeg nem is voltam csak positive lett a teszt...

Második hullámban kaptam el a kórházban, ahol dolgozom.

Legkevésbé sem örültem, átadtam a férjemnek és a három gyermekünknek is...

Gyerekeknél enyhe lefolyású volt, férjem egy hónapot feküdt, nekem sajnos lefelé húzódott, tüdőre ment. Nem kerültem be betegként a kórházba, de határon volt, rendszeresen néztem a véroxigénszintet, nehezen lélegeztem, fájt mint a fene.

Nem éri meg elkapni, annak sem, akin könnyebben megy át - kinek hiányzik x hét táppénz meg elzártság?

6

Igen, és a közútinak sokkal nagyobb határozottan a halálozása, hiszen covidnál nem boncolnak, tehát nem tudnak statisztikát készíteni.

Az influenza meg eltűnt?

Engem elégge megviselt pedig egy 20 éves egészséges (tudtommal) fiú vagyok, a harmadik hullámban kaptam el a britet

erős fejfájás, hátfájás és lázam volt, borzasztó rosszul éreztem magam, a barátaimmal együtt kaptam el, ők sem viselték annyira enyhén mint sok fiatal gondolja, hogy úgysem lesz rosszul

Én a spirituális hitem miatt úgy voltam vele, hogy a meg nem értett "ismeretlen" miatt óriási balhét csapnak belőle és kényszerítenek minket. A bezárás nagyon rosszul érintett és semmivel sem értettem egyet. Én egyáltalán nem féltem tőle és letojtam. Meghalnak emberek és nyilván családtagom elveszítése nekem is rossz lett volna, de sorsszerű volt. Minden 100. évben kapunk egy ilyet és nem tehetünk ellene. 100 év múlva is lesz, ha addig nem robbantjuk fel magunkat. Aztán nagyon érdekes sztorim lett, ami még inkább illeszkedett a saját álláspontomhoz. 21-ben elmentem egy hegyvidéki családhoz látogatóba, ahol furcsán éreztem magamat. Fájtak a lábaim és vidéki házi virslinek nagyon furcsa íze volt. Én akkor túráztam is, 3 nap múlva elmúlt, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Én nem pártoltam az oltást és ráadásul immunbetegség miatt nem lett volna tanácsos számomra, de koncertek miatt kártyához elgondolkodtam vérvételen. Úgy gondoltam, hogy 1 év alatt mindenkin átmehetett már. Slusszpoén a következő. Megcsináltattam vérvételt kártyához és rekordmennyiségű ellenanyagot találtak bennem. Méghozzá úgy, hogy semmilyen komoly rosszullétem nem volt és immunbeteg vagyok. Fel is akartak kérni engem adakozni valamilyen terápiához, viszont pontosan az immunbetegségem miatt nem tudják felhasználni a véremet semmihez. (Nem is adhatok ilyen módon.) K.b. klinikai csodának könyveltek el engem. Még az is lehet viccesen mondva, hogy természetfeletti képességem van vagy kiválasztott vagyok.

Viccen kívül: felvetődött a lupusszal kapcsolatban védelmi reakció a Covid ellen. De nem tudom, hogy azóta mire jutottak. (Diszkoid lupuszom van.) Persze eszembe is jutott a hegyvidéki család és biztosan ott hordtam ki lábon a Covid-ot. De az egész család nem tudta, hogy bárki Covid-os volna. Majd néhány hónap múlva újra kellett vért adnom kártyához és még mindig szép számmal volt bennem ellenanyag. Viszont fél év múlva jött a rohadék intézkedés, hogy szociális munkásoknak is kötelező beoltatni magukat. Mivel az vagyok, nem volt kibúvó. Hiába kerestem volna másik munkát, akkor az életcélomat dobtam volna ki és bárhol máshol is kérhették volna az oltást. Meglőttek teljesen. Vagyis lett volna kibúvó eredetileg, pont az immunbetegségem. Háziorvos és szakorvos nem is javasolta két okból. Egyrészről a lupusz miatt, másrészről az ellenanyagom miatt. Egyiket sem szabadott volna felstuffolni oltással. De az oltóponton nem fogadták el és köteleztek! Ezután jött a fekete leves. Amilyen jó szervezetem volt a Covid ellen, az oltás annyira kicsinált! 3 napig azt hittem, hogy meghalok. Addig csak minden 2. évben egyszer volt kis megfázásom, utána fél éven át havonta egyszer beteg voltam. Úgyhogy a saját tapasztalataimból megvan a negatív véleményem az egész eljárásról rendesen!

34/F