Amikor vásároltok, akkor szóba szoktatok elegyedni a pénztárossal?

Beszélgetni nem szoktam, de mindig mosolygok + nagyon megköszönöm és szép napot kívánok. Felnézek rájuk, sok ingert kapnak és pénzt kezelnek, mindig az van bennem, hogy kedvességet érdemelnek. Volt olyan munkahelyem, ahol kellett kasszát kezelnem, én voltam a balf.sz kolléganő, akinek a hiányát kereste heti 2x a kollektíva. :D Az ilyen emberek erősek olyan téren, amin én nem.

Nagyon ritkán előfordul, hogy egy-két mondat erejéig szóba elegyedek a pénztárossal, de csakis úgy, hogy ne tartsam fel a sort. De általában nem jellemző. Az zavaró, amikor a sorban kettővel előttem lévő a pénztárosnak akarja elmesélni a fél életét, közben a pénztáros már szkenneli a következő vásárló cuccait is, de ő nem áll odébb, hogy tudjon fizetni és pakolni a következő is stb.

Én sosem, de már hallottam olyant pár embertől, ha a pénztáros látja hogy idegen az illető ill. még nem járt az üzletben, akkor szándékos beszélgetésbe kezd, hogy picit ezzel összezavarja a vevőt, hogy betudja őt csapni és pl. duplán számláz egy terméket, főleg ha sokat vesz mert így hirtelen nem olyan feltűnő ha a valós összeg picit meghízik. :P

Igen, mert ahova járok, ott dolgoztam is, ès ismerem ōket. Ahol nem sűrűn járok, ott viszont nem.

Isten ments, soha! Ahol csak lehet, ott önfizetőbe állok.

"picit ezzel összezavarja a vevőt, hogy betudja őt csapni és pl. duplán számláz egy terméket, főleg ha sokat vesz mert így hirtelen nem olyan feltűnő ha a valós összeg picit meghízik." - Velem nem járnának jól, mert én átnézem utána és visszamegyek, ha nem stimmel. :-)

Mosolyogva köszönök, előre jelzem, hogy kártyával vagy készpénzzel fizetek, megköszönöm és szép napot/estét/reggelt kívánva elmegyek fizetés után; általában ennyi amit beszélgetek ilyen szitukban. Néha viszont mégis akad arra példa, hogy 1-1 pénztáros egy pillanatra (minden túlzás nélkül) rácsodálkozik valamelyik termékre, olyankor beszélgetünk kicsit róla, de mindketten figyelünk arra, hogy ne tartsuk fel a sort.