Amikor vásároltok, akkor szóba szoktatok elegyedni a pénztárossal?

Nem. Fene se akar bájologni. Jó napot kívánok, kártyával szeretnék fizetni, köszönöm, viszlát. Ennyi szerintem épp elég.

Ha ismerem valahonnan akkor igen, egyéb esetben nem kezdeményezek beszélgetést.

Dehogy szoktam.

Ritkán, de csak úgy, hogy ne tartsam fel vele a sort. Pl nemrég bort vettem, és a pénztáros szólt (még volt előttem más vevő), hogy fektessem inkább, ne állítva tegyem a szalagra, nehogy felboruljon, aztán mikor én következtem, megkérdeztem, hogy volt-e már olyan, hogy így tört el üveg. Gyors volt, tudott úgy beszélni, hogy közben a keze is járt, én is gyorsan pakoltam, szóval nem akadályoztuk a sort. Ha tehetem, önkiszolgáló kasszában fizetek egyébként, ott nem csevegek, de abban a boltban (még?) nincs ilyen kassza.

Én olyan élyen élek ahol ez a természetes. A pénztárossal, a sorban mögötted állóval, az ajtóban szembejövővel, a buszmegállóban állóval, tényleg bárkivel szóbaelegyedsz, ha épp úgy alakul a helyzet. Általában valamilyen adott helyzet hozza a témát, vagy csak simán valami small talk, összenézés/összeröhögés ha valami épp zajlik mellettünk. Nem vagyok egy turbóextrovertált ember, de ezzel pont nincs semmi bajom. Ártatlan, rövid, vicces kis interakciók, semmi extra de fel tudja dobni az ember napját.

Ha lehet, akkor nem. Ha valamit tőle tudok megkrdezni, akkor igen.

Igyekszem nem. Persze attól is függ mit veszek. Más egy szakbolt ahol tudnak segíteni, meg más egy Tesco.