Büszke vagy arra, amit 30 éves korodra elértél? Hogyan alakult az életed a tervhez képest?
10 éve érettségiztem és most elnézve a volt osztálytársakat kevésnek érzem magam. Ők mintaanyák/világjárók/munkában feljebb lépegetők. Vagy csak annak tűnnek.
Én lediplomáztam, de nehezen, munkában nem vagyok kiemelkedő, anyaként nem bírom kezelni a saját gyerekem, a házasságom haldoklik, házam és kocsim nincs, az összes pénzt amit valaha gyűjtöttem feléltem, egy feltételezett tartozásom van, amit ki sem tudnék fizetni, ha kellene (hosszú...), szülés után híztam is, de még mindet nem adtam le, mindezen csodálatos dolgok mellé még tönkre is mentem idegileg. Így ezeket összegyűjtve és visszaolvasva meg már brutálisan szégyenlem is magam.
Összességében a tervezett dolgok (leszámítva a pénzt) összejöttek, de semmi nem olyan, mint amilyennek lenni kellene.
Neked hogy alakult az életed a tervezetthez képest? Büszke vagy magadra?
Nincs mire büszkének lennem, rendesen le vagyok maradva a társaimtól, ha a társadalmi elvárásokat nézzük: házasság, család, jó fizetés, fitt test, utazgatás.
Azonban magamhoz képest sokat fejlődtem, mert a családi hátterem miatt én mínuszból indultam és nost vagyok a 0-n. Szóval nem vagyok hajlandó emiatt rosszul érezni magam.
Amúgy gondolj bele, van egy gyereked ennyi idős korodra, van munkád. Vannak hullámvölgyek, úgy látszik most belekerülhettél egybe, de ez sem fog örökké tartani!! Válaszd ki a legnagyobb problémád és kezdj el annak a megoldásán dolgozni, aztán sorra úgyis jön a többi.
A saját mércémhez képest mindig is jól haladtam, jelenleg is, bizonyos tényezőknél magas a magamra vonatkoztatott mércém (ezek nem célok, inkább a folyamat minőségére értendő), míg ami sokaknak tényező, nekem nem fontos.
Ezen felül azt tudom elmondani, hogy részemről nem volt semmi se tervben különösebben, hacsak nem olyan, amit még énrám is képes volt a társasdalom erőltetni. Pedig eléggé öntörvényű vagyok.
Egyszerűen csak járom az utam. És jól. Ha nem volna diplomám, az a tény nem igazán érdekelne. De lett, mert tetszett a szak.
Nem az iskolai végzettség a léyneg.
Ennek ellenére, még mindig van néhány komoly problémám, önhibámon kívül.
40 feletti férfi vagyok.
Bár már 33 vagyok de elégedett vagyok magammal, 30 évesen is az voltam, én is lediplomáztam, de külföldön élek, nem a szakmámban dolgozok de mégis segített az életben amiket tanultam az egyetemen.
33f
Kedves Kérdező!
Csatlakozom hozzád. Kicsit sem vagyok büszke az eddig elért dolgokra. Lehet, hogy egy picit jobb helyzetben vagyok, mint pl te, legalábbis néhány szempontból, de ez nézőpont kérdése. 30 éves koromra már nagyon sok mindent el akartam érni, de még így 40 év fölött sem értem el ezeket és biztos, hogy vannak dolgok, amiket nem is fogok.
Nem, nagyon nem :D Egy dolog jó benne, a párkapcsolatom, de az is olyan, hogy esküvőt szeretnénk de csak 2 év múlva gyűlik össze a pénz a lagzira, gyereket meg később tervezünk, mert én sajnos nem érettségi után kezdtem tanulni, hanem csak most, egyetem befejezése előtt nem szeretnék terhes lenni. Csóró vagyok (még), saját lakásról álmodni sem merek, egy barátom van csak, kövér vagyok, de akaratgyenge.
Na majd talán összejönnek a dolgok úgy 35 éves koromra.
Nem vagyok büszke.
Mielőtt betöltöttem volna a 30. életévemet, megéltem egy "rendszerváltás" fedőnevű valamit, - amelynek kezdete óta lényegében folyamatos bizonytalanságban élek.
Komoly karrier ám ez, - hogy napról napra azon rettegsz, hogy az ügyeletes hülye miként fog ébredni holnap!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!