Elfogadható ha egy ember nem jár szinte sehova azzal az okkal, hogy Ő egy nagyon támadott személyiség?

Én elfogadom, mivel a legkevésbé sem érdekel az ember.

Ha viszont valaki hozzám közelálló hivatkozna erre akkor elzavarnám pszichologushoz, hogy ne jöjjön nekem ilyen idióta kifogásokkal.

Oda és azokkal kell menni ahol és akikkel jól érezzük magunkat. De akár egyedül is lehet programokat csinálni, természetjárást vagy koncertet, vásárlást egyedül is lehet élvezni, nem kötelező hozzá a társaság. Hogy kinek milyen program mennyire élvezhető egyedül vagy társasággal az szubjektív.

Fontos lenne tudni, hogy miért lett “nagyon támadott személyiség”.

Ha valaki ellenszenves sokaknak, annak általában a személyisége, kijelentései, viselkedése, stb az oka, de így látatlanban ezeket nehezen lehet megítélni.

Egyébként elfogadható, persze, ha nem érzi jól magát az adott közegben, inkább az a kevésbé elfogadható ha nem változtat az illető, de ez is nézőpont kérdése.

"Elfogadható ha egy ember nem jár szinte sehova azzal az okkal, hogy Ő egy nagyon támadott személyiség?" Én mindenféle pszich. zavarodottságot el tudok fogadni, akár ezt is. Nyilván nem bíznám rá az illetőre a gyerekemet, és az illetőnek odacsúsztatnám egy jó pszichiáter névjegykártyáját, de ha neki így még nem túl vacak az életminősége, akkor csak rajta! Maradjon csak. Ha már dolgozni se tud járni (arra hivatkozással, hogy őt "támadják") az más helyzet, akkor mindenképp orvosi segítségre van szüksége.

Érdemes lenne kikérdezni az illetőt, volt-e vmi konkrét trauma/fordulópont a szoc. szokásaiban. Pl. némely tudatmódosító fogyasztásának túltolása okozhat paranoid tüneteket.

Másokat hívnék közös programokra.

Ki által "elfogadható"? A környezete, konkrét rokonok, ismerősök, barátok által? Vagy a társadalom által?

Mert amúgy magánügy, ki, hova (nem) jár és miért.