Büszke vagy arra, amit 30 éves korodra elértél? Hogyan alakult az életed a tervhez képest?

Mivel az nem volt belekalkulalva hogy 22 éves kijön rajtam 5 fele mentális baj és emiatt életképtelen leszek, így már nem érdekel hogy semmire nem vittem

Én büszke vagyok magamra. Bár nem úgy alakult ahogy képzeltem. Külföldön akartam élni, ez nem jött össze. Összességében kigyógyultam a pánikbetegségből gyógyszer nélkül, össze szedtem magam lelkileg. Van egy családi házam ami régi de folyamatosan szépítgetem, és szeretem nézni ahogy haladok igaz lassan a felújítással. Van egy lakásom megye székhelyen, amit kiadok. Van munkám, amiben ügyes vagyok, és van olyan felettesem aki értékel, látja,hogy eszes vagyok, talpraesett. Persze sok az irigy lehúzos nő is körülöttem, szóval a munkahelyem nem egy álom. Büszke vagyok arra, hogy sokszor volt erőm olyan dolgokhoz amihez másnak nem biztos,hogy lett volna. Az alakom jó, a testemmel, kinézetemmel 90%-ban elégedett vagyok. Elfogadom magam. Na gyerekem meg férjem az nincs. 30 leszek. Amúgy nyugi mindenkinek megvan a maga keresztje, megkell tanulni értékelni és elfogadni magad, amit meg nem tudsz, azon változtatni kell.

Kimaradt, hogy munka mellett tanulok is, egyetemista vagyok. És annak is örültem,hogy egy tanárom tehetségesnek lát. Amúgy ilyen kapcsolati dolgokkal levagyok maradva. De annak örülök, hogy független és önálló vagyok. Nem kell kényszerből házasodnom, elviselni valakit,hogy legyen tető a fejem felett.