Kedves nőtársaim! Nektek is van előzékeny/udvarias férfi ismerősötök? Vagy több is van?Mennyire gyakori nálatok, hogy udvariasságot tapasztaltok a másik nem részéről?
Nemrégiben voltam egy állófogadáson egy osztálytársféle fiúval (+tanár volt velünk).
Mikor egy tányért el akartam magamnak emelni, (önkiszolgálás volt), ő utolsó pillanatban megelőzött és odaadta nekem, majd magának is vett egyet. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én annyira tudok örülni az ilyen apróságoknak. Jólesik a szívemnek. Vagy pl. buszra felszálláskor előreengednek időnként és hasonlók. :) Kíváncsi vagyok a történeteitekre, amelyekre szívesen emlékeztek vissza. :)
(24N)
Fuh, ez, "ne döfj át közben a tekinteteddel, miközben visszautasítod"... milyen nyálas filmbe képzeled magad?
Szerintem pont az okozza a szakadékot, hogy az emberek logikátlanul próbálnak segítséget nyújtani. A többség, akivel én találkoztam, nem gondolkodott erről normálisan. Pl. aki kinyitja nekem kintről a *befele nyíló" ajtót, és ezért hozzásimulva, vagy a hónalja alatt lehet csak bemenni. (Logikusabb lenne, ha belépne, és bentről tartaná az ajtót, de ezeknek annyi van a fejében, hogy a küszöböt a nő lépje át elsőnek).
Mikor a liftbe intenek be elsőnek, visszaintem. Egyszer egy férfi egy ilyen után megkérdezte tőlem, miért neki kellett bemennie először. Megmondtam neki, hogy szerintem udvariatlan egy fémdobozban egy nőt a hátsó falhoz szorítani, az ajtónál jobban érzem magam. És látszott az arcán, hogy elgondolkozott ezen.
Mellesleg liftben sokan csinálják azt, amit a buszon: az ajtóban állnak, de ha nyílik az ajtó, nem lépnek ki, hogy aki akar ki tudjon szállni. Ami szintén udvariatlan dolog.
A figyelmesség jobban leírja azt, hogy figyelsz a másikra, és valóban segítség vagy-e. Olyan is volt velem, hogy meg voltam pakolva szatyrokkal, laptoppal, nyílt a liftajtó, két pasi mutatta, hogy menjek csak, nagy nehezen kipasszíroztam magam, hogy ne lökjem fel őket, erre ők is kiszálltak ott, ahol én. Nem lett volna logikus, ha kiszállnak előttem, hogy kényelmesen kiférjek? Figyelmes lett volna.
Sűrgős elsietésemben még meghallottam utánam kiáltott válaszod.
Azt hiszem mi ugyan arról beszélünk, csak valóban más szót használunk rá. Amit én férfi oldalról udvariasságnak jellemzek, te azt női oldalról figyelmességként írod le. Ugyan azt állítjuk, erre tanúbizonyságot tehet korábbi mindatom, mint én ezt magamról veszem észre hogy egy nő, vagy legyen az akár ember, még embernek sem kell lennie, lehet felőlem egy állat is, aki segítségre szorul. Ha tudok, oda megyek és segítek. Ez lehet a megfelelője annak amit te alapnak jellemzel. Én meg mint “adok” írok le. Azt hiszem ugyan az, csak az eltérő neműnkből, vagy személyiségünkből fakadóan másként írjuk le ugyan azt. És abban is igazad van, hogy legyen racionális. Azt is belátom, hogy lehet hibázunk olykor, és nem gondoljuk végig az elkezdett “segítség nyújtás” minden egyes szakaszát, hogy az helyesen kivitelezett legyen. Van hogy férfi társaim, és gondolom én is hogy hibázunk. Talán nem sikerül úgy kedvesnek lennünk, ahogy nektek nőknek az valóban jól jönne. De a kiinduló szándék akkor is tiszta volt és nemes. Legalább is az én esetemben biztosan. A kivitelezésben sem szoktam fatális hibákat elkövetni, pl hogy izomból belököm a lengőajtót, majd a nőt udvariasságnól magam elé engedem, hogy kedvesen szempilláit pillegezve szembe találja magát a vissza csapódó ajtóval. 😅 Nem szokásom ilyen hibát véteni. 😂 Amúgy igazad van. A liftes példád kifejezetten tetszett, miszerint jobb neked az ajtónál állni. A belép, majd megtart az ajtód példád is életszerű. Nekem ezekkel egyikkel sincs bajom, és magam is így gondolom, alkalmazom. Arról meg igazán nem tekehet, hogy sok férfitársam nincs felkészülve a megannyi nyílás záró eltérő fajta megoldásokra. A barlangon anno nem volt ajtó. Csak egy bejárat. 🫣🤣 Leütöttük a nőt, és már vihettük. 😅 Szóval bocsásd meg nekünk primitívségünket. Az értékes férfi próbál fejlődni. A Nő meg…
Kedves #8-as és mindenki, aki nem értette volna még meg:
Közvetlen egymás mellett álltunk, volt egy asztal előttünk, amin ott voltak a tányérok. :D Remélem így már érthetőbb. :D
Nem nagyon tapasztalok ilyen udvariassági dolgokat, nagyon ritkán.
Pont azt figyelem meg, hogy a buszon, villamoson, metrón ugye normál esetben függetlenül attól, hogy nő vagyok vagy férfi, először elengedem azokat, akik leszállnak és utána szállok fel. Na, ezt körülbelül 10/1 ember csinálja, ahogy én látom, folyamatosan azt tapasztalom, hogy löknek fel, szállok ki, de ő már tolakodik fel, nem enged el, beáll az ajtóba stb. Férfiak nagyon sokszor az ajtót is rámcsapják, nemhogy előre engednének. Az utcán is inkább fellöknek, mintsem picit is arrébb húzódnának, ha látják, hogy nem lehet elférni vagy ha sok cuccal, mondjuk bőrönddel vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!