Szintén szeretsz temetőkben sétálgatni?

Nem kimondottan a megemlékezésekre, meg a saját halott családtagjaim meglátogatására gondolok.

Lehet ez furcsa, de nekem tetszik a temetők hangulata. Szeretek akár ismeretlen temetőben is sétálgatni, nézelődni. Megnézek egy-egy nagyon régi, vagy szépen feldíszített, vagy pont hogy elhagyatott, esetleg érdekes sírt.

Igen! Na akkor nem vagyok ezzel a szokással egyedül ezek szerint. :)

De engem mondjuk nem csak ezek a nagyon régi sírok érdekelnek. A nagyon frisseket is megnézem. Sőt, volt már hogy egy tök ismeretlen temetésen megálltam.

Igen, de hát ez az élet része. A régiek is éltek egykor. Azon már én is gondolkoztam, hogy gyerekkoromban az utcai tömeg nagy részét képző "nénik és bácsik" jó része már a temetőben van, úgy hogy kimondottan nem is értesültem a halálukról. Az utcánkban is sok idős nyugdíjas volt gyerekkoromban. Volt aki még beszélgetett is velem. Aztán csak azt vettem észre egy idő után, hogy soha nem látom őket. Valószínűleg ezért...

Lehet ez valamennyire lehangoló, de változtatni úgy sem lehet ezen, akkor sem ha szomorkodunk miatta.

Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de nagyon érdekelnek a temetők és a temetések.

A haláltól én sem félek kimondottam. Nincs gyerekem és már szerintem nem is lesz, nem is szeretnék. Tehát nem hagyok itt senkit, akinek fájdalmat okozna a hiányom. Az elmúlás számomra azt is jelenti, hogy a földi lét minden gondjától megszabadulok. Nem kell pl többet dolgoznom, számlákat fizetnem, stb...

Persze nem szándékozom még elpatkolni. Egy csomó mindent szeretnék még az életben kipróbálni, sok helyre szeretnék eljutni. De ha már minden ki van pipálva a bakancslistámon, nem lenne akkora gond, ha nem leszek nagyon öreg, beteges tök egyedül. De ez már kicsit más téma. :)