Miért ilyen életképtelen a lányom?

Ez amúgy annyira hatalmas probléma, hogy kérdést kellett kiírni róla idegeneknek.

Egyébként korábban én is gyűlöltem telefonálni és próbàltam kerülni a dolgot. Aztán mikor elkezdtem dolgozni, kaptam céges kártyát, hogy ügyfelekkel,munkatársakkal gyakran kell kommunikálni. Na akkor muszàj volt belelendülni. Azóta felhívok bármikor bárkit. Elintézem amit kell.

Jól írta előttem valaki, hogy bele kell jönni. Nem gondolom, hogy emiatt életképtelen lenne.

Ilyenért bàntani valakit...

N

Hát ha viszont csak veled ilyen, akkor elég valószínű, hogy a kettőtök viszonyából ered a probléma.

Én is emlékszem olyan helyzetekre amikor anyámmal egyszerűen nem ment a szervezés, máskor meg levezénylek egy 30 fős kenutúrát úgy, hogy a cosport bőven nem homogén.

Ennek azt az okát találtam, hogy anyámmal megmaradt a szülő-gyerek viszony. Ebben ő is ludas, mert egyből átveszi az "én vagyok a szülő, nekem kell szervezni" magatartást és én is, hogy ezt engedem. Évtizedekig ő volt a főnök, de eljön az az idő, hogy többé már nem, és két önálló, szuverén felnőttről van szó, akiknek az igényeik közt nem lehet elsőbbségi sorrendet felállítani, épp annyit ér az egyik szava, mint a másiké.

Ez egy leválási probléma. Vagy hát 22 évesen abszolút nem beszélhetünk problméáról, tök normális, hogy még nem ment végbe a leválás, hisz még jóformán az életét sem kezdte el (nálad lakik, nem dolgozik).

Mások felé nem köti ez a "lánc", mert mással sosem volt ennyire erősen és hosszan alárendelt viszonyban. De veled igen, és az lenne a furcsa, ha ez nem hagyna nyomot a viszonyotokon.

Én is utálom az ilyen hideg hívásokat. Valaki írta, hogy nem fognak neki segíteni mert a te neveden van ami igaz is! Pontosan ebbe futottam bele én is valamelyik nap..

Ez a te hibád, így nevelted. Nem kellett vna elkényeztetni és mindig mindent megcsinálnod helyette. Ilyen korban már vergődhetsz, már késő.