Csak én gondolom úgy, hogy ha valaki segítőkész, figyelmes, törődő ember, attól szinte elvárás, hogy mindig ilyen legyen? Ha pedig valaki pont az ellenkezője...?

Én ezt nem tartom amúgy jónak, úgyhogy tökmindegy, hogy domináns vagy nem én szólni fogok annak, aki önző, saját érdekeit nézi csak, meg ilyen később áll a sorba, előbb jön be az ajtón típus, ugyanúgy mint egy segítőkész embernek, aki ilyen, de én az ilyen típust nem fogom ugyanúgy megbecsülni, mint egy kedves embert. Én nem tudom, amúgy sokszor olyan, mintha sokan nem mernének szólni, de szerintem fontos a bunkóság ellen kiállni.

Egy törődő embertől meg nem várom el, hogy mindig toppon legyen és segítsen mindenben mindenkinek, de jó látni, hogy olyan emberek vesznek körül, akikben bennük van a szándék és, ha egy szerényebb ember a sarkára mer állni vagy nem engedni valamiben ahhoz minden joga megvan.

Az a baj, hogy nálunk ez a keménykezűség ez ilyen nagyon jó tulajdonságként van elkönyvelve, de engem pl rohadtul nem érdekel, tehát inkább legyen valaki szerény, de figyelmes és attól még lehet magabiztos és elérheti, amit akar, csak nem gázol át másokon.

Teljesen igazad van ebben. Apukám jut erről eszembe, aki a végtelenségig hagyja, hogy kihasználják. Nem tudom, mit gondol erről, nem szoktunk erről beszélgetni. A környezetében néha elmondják, milyen jó ember, aztán szipolyozzák tovább.

Néha nekem is eszembe jut, hogy mi lenne, ha egyszer fellázadna. Ha azt mondaná valamire, hogy ezt már nem, bocsi. Pillanatok alatt eltűnne mellőle mindenki. Így már nem kéne.

Én az ő természetét örököltem. Ennyire durván nem lehet kihasználni, viszont mindenhol én vagyok a kis cuki, akinek minden jó, és akinek nincs véleménye. Ez egyrészt alaptermészetem, másrészt így is lettem nevelve. Szerettek, addig, amíg kussoltam. Én meg nagyon vágytam arra, hogy szeressenek, hát befogtam a számat.

Ez egy ilyen dolog sajnos.