Bizonyos emberek miért maradnak bent a komfortzónájukban, ha tudják, hogy változtatni kellene, mert nem elégedettek az életükkel?

A legtöbb ember pontosan ott van, ahol lennie kell. Nem azért nem tud kitörni vagy feljebb tudni, mert nem akar, hanem mert egyszerűen nincs meg hozzá a képessége. Értsd, nincs a megfelelő szervezőképessége, nincs meg a megfelelő lényeglátó képessége, nincs elegendő kitartása, nem ismeri fel a sarkalatos pontokat...

Így hát marad a panaszkodás, ennél többet tenni nem igazán tud.

"A legtöbb ember pontosan ott van, ahol lennie kell."

Ez egyáltalán nem igaz. Mármint pontosan igaz, csak nem úgy :D.

Az ilyen tehetetlenségekben az uralkodó okok a rossz szokások, amik rossz mintákon keresztül rögzültek. Nem azon múlik, hogy te milyen képességekkel születtél - azon is természetesen - hanem azon, hogy milyen környezetben mozogsz.

Van egy lány ismerősöm, aki az életképtelenség iskolapéldája. 32 éves, soha nem volt még állása, nincs jogsija, nem tud úszni, és egy gyerek mellett a háztartás is időnként kifog rajta. Sokan gondolják, hogy neki eddig terjednek a képességei, pedig nem.

Csak éppen a Vajdaságban gyerekként a második délszláv háborúban nevelkedett, ahol úgy éltek, hogy apa elmenekült a sorozás elől, anyának nem volt munkája, ezért a totális ingerszegénységben próbálták meghúzni magukat és úgy eltölteni a napokat. Az ő személyisége erre rendezkedett be: tökéletesen el tud lenni a teljes nihilben.

És akkor ugye itt jön az, hogy de hát már harminc elmúlt, tessék rajta változtatni. Ez teljesen jogos, csak nem éppen könnyű. Először is ezzel nem egyszerű szembenézni. Amikor meg megpróbálsz változtatni rajta, akkor meg jönnek a kudarcok, mert kilométerekkel vagy lemaradva. Nulla önbizalommal, teherbírással, kudarctűréssel nem sok babér terem. 30 év lemaradást nem lehet csettintésre behozni.

"Nem véletlen van komfortzónánk és egyáltalán nem kell elhagyni. Hülyeség."

Na ez megint az igaz, de nem igaz esete :D.

A komfortzóna valóban nem véletlen van, és a "húde minden csoda a komfortzónán kívül van" tényleg egy bullshit. A komfortzónát tartósan elhagyni nem szabad, mert akkor az ember rövid távon kiég, és roncs lesz. A komfortzónán kívül lenni diszkomfort, szóval szar.

Az viszont nagyon is igaz, hogy a komfortzóna határait célszerű folyamatosan tologatni kifelé, hogy az ember friss, éles, alkalmazkodóképes és ellenálló legyen. Ahhoz meg időnként picit ki kell kacsintani a határokon kívülre. Olyan ez, mint egy edzés, amivel egyre többet teszel magadra, és egyre többet bírsz.

Ez valóban érdekes, viszont egy sokkal több összetevős dolog. Nem mindegy, hogy ki milyen közegből (család, barátok, iskola stb) jött, és onnan mit hozott.

Nyilván egy támogató környezet, egy biztos anyagi háttér, haladó szellemiségű emberek, pozitív példák mindig előbbre visznek, mint egy leépítő, romboló közeg, mély szegénység vagy toxikus társaság.

Mondhatja bárki, hogy az embernek ilyen meg olyan lehetőségei vannak, csakhogy egyik ember sem "üres lapként" él, és nem lehet kiradírozni bármit bármikor. Ha ilyen egyszerű lenne, nem lenne mindenki a világon milliárdos?

Arról nem is beszélve, mennyire más az egyének alapszemélyisége, attól függően mire, mikor és hogyan van igényük.

Nehéz változtatni, mert a változtatás nem garancia arra hogy jobb lesz hiszen aki változtatni akar annak az ismeretlennel kell szembenézni. Mivel ismeretlen és nincs aki vezetné őt ezért simán lehet, hogy rosszul csinálja amit kellene és csak ront vagy pedig stagnál, hiába van komfortzónán kívül.

Például könnyű mondani egy szülők által eltartott, sosem dolgozó, barátok nélküli (sosem volt egyetlen egy barátja sem) 25 éves srácnak aki 130kg, szétfolyik a zsírtól, sosem sportolt életében mert a tesiórákat is megúszta, hogy

1: "hit the gym fatass". Ha neki is ugrana, izomszakadása lenne egyből vagy porckopása hosszútávon mert nem tudja mit és hogy kell csinálni. Lehet mondani, hogy kérjen segítséget valakitől, de a szociális képességei a béka segge alatt, ez nagyon nem egyszerű. Ha esetleg meg is ússza a sérüléseket, akkor meg fennáll a kockázat, hogy amit csinál annak semmi értelme és ha így csinálja hosszú távon akkor csak égette a pénzt.

2: "Érints füvet, szerezz barátnőt". Na ez a legnehezebb, mégis ki akar egy ilyen sráccal összejönni?

3: "Menj el dolgozni" Nulla teherbírás, nulla stresszbírás, nulla kudarctűrés, nulla szakképzettség, teljes életképtelenség mert gyerekkorában fényesre volt nyalva a segge, nem tudja hogy kell egy seprűt megfogni. Állásinterjúkon ezrével bukna ez borítékolható, ha fel is veszik valahova, már első nap sírórohamot kapna egy pár óra után. mennyi ideig tartana, míg repülne a munkahelyről? Ha nem ő mondana fel másnap mert inkább lenne öngyilkos mint dolgozna.

"Menj el pszichológushoz" Itthon? HA van is, akkor is méregdrága, anyuci-apuci nem fogja tudni fizetni. TB-sre ne is számít, itthon nincs eü. Főleg nem mentálhigiénia. Ha 1-el nyugatabbra lennénk ott el tudna menni, de akkor meg jön a baj, ki tudja magát fejezni, hogy mi is a baj? Dadogna, össze-vissza beszélne, hebegne-habogna mert a felfogó- és önreflexiós képessége nem létező. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát effektus.

Kéne neki változtatni? Igen. Tud? Nem. Pont.

#13

"Nem azon múlik, hogy te milyen képességekkel születtél - azon is természetesen - hanem azon, hogy milyen környezetben mozogsz."

Szerintem nem. Az, hogy mennyire leszel sikeres az életben, már a magzati fejlődés során eldől úgy 90%-ban. Onnan nagyjából se fel, se le.

A példád eléggé szélsőséges, persze, vannak ilyenek is, de nem ez a jellemző. A jellemző inkább az, hogy egy csecsemő viselkedéséből nagy valószínűséggel meg tudod mondani, hogy felnőttként milyen ember lesz.

Olyan is van persze, aki magára talál és megtáltosodik, és ennek az ellenkezője is, hogy egy nagyreményú tehetségből egy senki, egy nulla lesz. De ez megint csak a ritka szélsőség.

Az emberek többsége hiába dolgozna többet önmagán, hiába tanulna, hiába tenne meg bármit, semmivel nem lenne jobb helyzetben. A saját jellemük és a szellemi képességeik (illetve azok hiánya) úgy akadályozza meg őket a feljebbjutásban, mint egy üvegplafon.

És az is igaz, hogy amit kb. 30 éves korodra elértél, nagyjából azt fogod tudni tartani életed végéig. Egy kicsivel lehet jobb, vagy rosszabb, de nagy változás onnantól már nincs. 30 éves korodra eldől, hogy mi az, amit ki tudsz hozni az életedből.

Azért, mert a magyarok többsége vígan elvan a langyos vízben, beléjük nevelték a lustaságot, az, hogy képtelenek változtatni, ezért csak okoskodnak, fogadkoznak, fölényeskednek. Mondjuk szerintem 13 év Fidesz után felesleges is elemezni ezt.

Vidéken élek, és az emberek többsége folyton „most már” lefogy, munkahelyet vált stb. aztán 5 éve még mindig ugyanott tartanak az életben.