Bizonyos emberek miért maradnak bent a komfortzónájukban, ha tudják, hogy változtatni kellene, mert nem elégedettek az életükkel?

Téged miért zavar, hogy valaki hogyan cselekszik? Akik konfortzónáznak azok is folyamatosan abban vannak, csak nekik máshol van a konfortzónájuk.

Én sem mondom meg neked, hogy kevesebbet kéne bulizni, többet tanulni, akkor te se mond meg másnak, hogy többet bulizzon, kevesebbet tanuljon. Mind különbözőek vagyunk, ne magadhoz mérj másokat, azzal mellé lősz.

Így van ahogy írják. A biztos-ismerős rosszt már megszoktuk. A változás ismeretlen és ijesztő...

Volt egy könyv (Rejtő Jenő - Csontbrigád) amiben nagyon jól le van írva. Az embereket fogva tartják, dolgoztatják egy hegyen. A végére kiszabadulnak, és bárhová elmehetnének. De mégsem mennek... Azt mondják ha jól emlékszem hogy "ez a mi szenvedésünk" és tovább folytatják a korábbi életüket ott a szenvedésben.

Éppen ezt a kérdést fogalmazgattam, hogy kinél mikor telik be a pohár? Mikor lép, mikor érzi úgy, hogy na ezt nem.

Ha lenne plusz lakás hányan csomagolnának most azonnal, hogy különköltözzenek nyomasztó szülőtől, pártól, bárkitől. Ha lenne biztos megélhetés, hányan ugranának most azonnal a munkahelyi zsibbasztás elől.

Nem lehet mindenki hős.

Ez mind azon múlik, hogy hogyan keretezed a dolgokat a fejedben. Az pedig leginkább azon múlik, hogy mikor milyen környezet vesz körül.

Rám mindkettő jellemző volt eddigi életem során. Fiatalon csak a komfort zóna, minden kudarclehetőséget halogattam. Most meg szabályosan bűntudatom van és szenvedek, ha évekig ugyanazt csinálom. A kettő között a különbség, hogy más környezetben, más társaságban mozogtam, és láttam olyan példákat, amik inspiráltak.